Sikerkultusz a "lépj ki a komfortzónádból" dolgot miért egyoldalúan értelmezi?

Olyan ez mint a befektetés.

Azért vállalunk kockázatot, hogy többet kapjon a pénzünk.

Azért vállalni kockázatot, hogy utána még kevesebbet is kapjunk értelmetlen.

Ugyanígy nem azért kell kilépni a konfortznából, hogy szivassuk magunkat. Hanem akkor érdemes, ha azzal hosszabb távon jobban járunk. Vagy legalább esélyt adtunk magunknak.

Mert a sikerkultusz csak agymosás. Ez ilyen álomvilág, higy majd mindenki úgy él jól, hogy semmit nem dolgozik, a valóság nagyin nem így néz ki.

Van egy 1-5%-nyi kapitalista réteg, aki a plebsz munkájából él.

Ha senki nem dolgozna, éhenhalna vagy halomra ölné egymást mindenki.

megint ez a "mindenki" duma.. mindenki nem akar úgy élni. A többségnek igen is kell az, hogy valami megmondja, hogy mit csináljon és hova tegye a dobozt, mert magától nem tudja és nem is akarja kitalálni. Ezért van hogy az emberek többsége 1 munkahelyen éli le az életét.. mert meg se erőlteti magát, hogy szétnézzen az álláspiacon, vagy miután hazamegy, leüljön tanulni.

Az átlag nem tanul semmit, miután kijárta az iskolát. Abból él, ami ott ráragadt.

komfortzónából kilépés se azt jelenti, hogy önsanyargatod magad. Pozitív élménynek kell lenni.. hogy újra akarj belőle, 3 műszak nem lesz pozitív élmény.

Egy luxusautóba beülni, az pozitív élmény. Visszaülni egy rozoga, megbízhatatlan, kényelmetlen, büdös trabantba inkább negatív élmény.

Azért "egyoldalúan" értelmezi, mert a cél is egyoldalú. Fejlődést, előrelépést, javulást akarsz elérni, nem hátrálást, visszaesést, romlást. Ezért olyan irányú változást szorgalmaz, ami előrefelé, jobb irányba visz, nem pedig rosszabb irányba.

A komfort zóna a stagnálást, állandóságot jelenti, ahol jól érzed magad, de mivel a komfort zónában csak olyan dolgokat csinálsz, amiket már tudsz, elsajátítottad, nem jelentenek kihívást, nehézséget, így a komfort zóna elhagyása nélkül tovább fejlődni sem tudsz.

Azért kell a komfort zónát elhagyni, hogy új ingerek, kihívások, nehézségek érjenek, amik segítenek, ösztönöznek a fejlődésben.

Viszont az alapvető tévedés, hogy az lenne a cél, hogy állandóan a komfortzónán kívül legyél. A komfort zóna elhagyásának nem az a célja, hogy totál elveszítsd a talajt a lábad alól, hanem hogy átmenetileg új ingerek érjenek, amik a komfortzónába visszatérve gazdagítják, színesítik az életed, hozzájárulnak, hogy fejlődj és ezáltal a komfortzónád is táguljon.

Kirándulásokat teszel a komfort zónádon kívülre, hogy kellő mennyiségű új és ösztönző hatás érjen a továbbfejlődéshez, aztán visszatérsz a komfort zónádba. Viszont a komfort zóna elhagyása miatti fejlődés révén a komfort zónád egyre jobban tágul, mert egyre több tudást és képességet sajátítasz el és így az eddig számodra ismeretlen, komfort zónán kívüli dolgok bekerülnek a komfort zónádba.

Pl. Ha nem tudsz úszni, akkor a vízi sportok a komfort zónádon kívül vannak. Ha nem mozdulsz ki a komfort zónádból, akkor nem is tudsz megtanulni úszni. Jobban érzed magad, ha nem mész víz közelébe, vagy csak nagyon sekély vízbe mersz bemenni, mert az úszni nem tudásod visszatart.

Viszont ha megtanulsz úszni, megszerzed a vízbiztonsághoz szükséges tudást és már a mélyvíz sem tart vissza a vizes sportok élvezetétől, akkor nagyobb az esélye, hogy utána már nem lesz komfort zónán kívüli egy komolyabb, mélyvízi program, tehát a komfort zónád valamennyivel kitágult.

Nem biztos, hogy ettől rendszeres úszó leszel, nem biztos, hogy búvárkodni kezdesz. Tehát lehet, hogy a komfort zónád nem nagy mértékben tágul, nem biztos, hogy minden vizes dolgot magába fogad hirtelen. De valamivel tágabb lesz, mert úszni már tudsz és ez nagyobb komfort érzetet ad majd víz közelében.

Persze a példa szólhatna nyelvtudásról, szakmáról, vagy bármi más képességről, aminek a hiánya nehézséget tud okozni az életben és lehetőségekkel gazdagodik az életed az elsajátítása után.

Egyébként az alap állítás, hogy "sosem javasolja hogy menjek el 3 műszakba dolgozni, vagy biciklisfutárnak" sem feltétlenül igaz. Attól függ, milyen sikerről és tanácsról van szó.

Pl. Pénzügyi siker szempontjából bizonyos élethelyzetekben nagyon is reális tanács lehet, hogy dolgozz 3 műszakban, hogy a gödörből kikerülj. Ugyanígy bizonyos helyzetekben a biciklis futárkodás is lehet olyan komfort zóna elhagyás, ami a megfelelő irányba segít tovább lendülni.

Viszont ezek tartós, életpálya jellegű alkalmazása nem praktikus, mert rengeteg olyan karrier tervezési megoldás van, amik hosszú távon sokkal előrébb visznek, mint ezek. Főleg, ha azt is figyelembe veszed, hogy a 3 műszakot, vagy futárkodást a szervezet nem képes hosszú távon csinálni, előbb-utóbb jönnek az egészségügyi problémák, megélhetési gondok, stb.

A "sikerkultusz" célja, hogy sikert érj el és egyre jobb körülmények közt, egyre több mindent tudj elérni - ideálisan kezelve leginkább abból, amit te szeretnél.

Ott látszik ebben némi önellentmondás, hogy ha valakinek a kényelem a célja, vagyis, hogy ne kelljen a komfort zónát elhagynia, akkor ebben pont nem segít a komfort zóna elhagyása.

Viszont ha nem hagyod el a komfort zónát, akkor a kényelmed egy idő után el fog múlni. Ha nem mész be dolgozni, elég hamar elfogy a pénzed, kikapcsolják az áramot, fűtést és már nem leszel olyan komfortos. Szóval ahhoz, hogy minél hosszabb távon fenntartható legyen a kényelmed, valamennyire mégis kénytelen vagy elhagyni a komfort zónádat. Viszont minél több tudást, fejlődést sikerül összehoznod, hogy sikeres karriered, jól fizető állásod, anyagi biztonságod legyen, annál nagyobb esélyed van rá, hogy tágabban értelmezve ugyan, de a komfort zónádban maradhass - pl. egy könnyebb szellemi munkát kelljen csak végezned jobb fizetésért, nem nehéz fizikai munkát vacak bérért.