Van még esélyem az állás elnyerésére?

Már annyi kudarc ért és annyira szeretnék már dolgozni, hogy már reménykedni sem merek. :) Köszönöm

Várom a további hozzászólást is.

:O

Nem tudok nevetni. Ez pont olyan, mint amikor beadtam egy suliba, s kaptam egy levelet, hogy ekkorra és ekkorra várnak. S kiderült, azért hívott be az igazgató, hogy elmondja, sajnálja, további sok sikert kíván, de nekik nem töri szakos tanárra van szükségük, hanem matek-kémia szakosra. (akkor miért nem írta a levélben, hogy sajnálattal közöljük...) De ő is ezt mondta, hogy szerette volna megadni az esélyt. Mire?

S miért is nem volt esélyed? Szerintem még előnynek is kellett volna lennie, hogy oda jártál.

Tudom ,hogy nem szabad feladni, de néha nagyon nehéz. Éreztem, hogy jól sikerült, de már nem merek reménykedni. A múltkor egy mobilvállalat kiválasztásán voltam. Na az is padlóra vágott, mert rögtön az első körben kiszórtak, mondván, hogy nem feleltünk meg. (egyetemi diplomával?) Persze tudtam, hogy valakinek ki kell esnie, de nem gondoltam, hogy már az első körben. Csak ezt a nem felelt meg-et úgy tálalták, mintha szellemi fogyatékosak lennénk vagy selejtesek.

Néha már én is úgy érzem magam, hogy selejtes vagyok, na de remélem mindenkinek összejön, aki ilyen cipőben van.

Várom a további válaszokat!

Köszönöm az érdeklődést!

Ez a cég, amiről szó volt, még csak nem is jelentkezett, pedig a bérmakereszttesóm ott dolgozik (igaz most gyesen van), s ő ajánlott volna be. Nyilván találtak jobbat, akinek van ilyen irányú (könyvelés) tapasztalat. De már nem bánom, mert azóta találtam egy másikat, ahol most próbaidőn vagyok. :)

Úgyhogy nem lehetetlen a dolog, mindenkit csak biztatni tudok, bár hozzá teszem, hogy a szerencse és a rátermettség mellett itt is volt benne egy jó adag az ismerősből. (Távoli ismerős, de valahogy szóba kerültem, s így kerültem az álláshoz)

Tessék kapcsolatot építeni.