"Vezető akarok lenni" jelentése valójában: "Sok pénzt akarok keresni" ?

Nem csak azt.

EGO-ról és az önbizalomhiány, figyelemhiány kompenzálásáról, társadalmi elvárásoknak való megfelelésről is szól a vezetők legnagyobb részénél.

Továbbra is fenntartom.

Ritka az igazi vezető. Mert vezetőnek születni kell!

Itt nem a multis, stb. szellemi betanított munkásokról írok.

Ugyan úgy mint bármi mást vezetőséget is szeretheti az ember.

Pl én egyetemi projekteknél is szerettem menedzselni az embereket, pedig igazából semmi jutalma nem volt a feladatnak. Ugyanazt a jegyet kaptam, több feladatom volt és még csak azt sem mondhatom hogy hatalmam lett volna.

Egyszer szeretnék a szakterületemen vezető szerepet betölteni, mert szeretem csinálni. Biztos pénzbe is többet kapnék, bár IT területen amúgy is elég pénzt kapsz ha már pár éve dolgozol.

És nem, ha felajánlanák nekem hogy legyek vezető egy disznófarmon, vagy egy gumigyárban akkor elutasítanám, még akkor is ha jóval többet fizetnének.

#7 és még ez is ágakra bontható, egyrészt az alapján, hogy mire, másrészt az alapján, hogy mekkorára.

A "mire" olyan skála is lehet, ahol felosztod jó és rossz szélsőség közt, hogy mennyire önzetlen a tényleges alapdinamika. A valóságban a full önzés és a full önzetlenség nem működik, valahol a haranggörbe kövér részén lesz a megoldás. Lehet olyan is a "mire" skála, hogy mások elleni hatalom, vagy mások melletti? Ez az Izmael című Daniel Quinn regény főhősének a felosztása: elvevő vagy meghagyó? Bizonyos keretek közt mindkettő működik. Érdekes módon a meghagyó az extremitását is képes fenntarthatóan hozni évtizedekig, rengeteg jó ember jóvoltából.

A "mekkora hatalom" kérdésköre a legérdekesebb. Mit bíz a holdudvarára vakon, mit mikromenedzsel, hogyan alakulnak a beszámolási kötelezettségek? Itt okosnak lenni lehetetlen, bölcsnek lenni kegyelmi állapot. Az optimum érzésem szerint az, amikor ott állsz le az értelmetlen növekedéssel, ahol nem a te érdeked tovább dagadni. Ugyanitt elkezdhetsz többszörözni, terjeszkedni, és persze tök másba kezdeni.

Az a baj a hatalommal, hogy a valóságban a felelősség mindig nagyobb. Ha értené a sok tökkelütött, bele se kezdene a saját tragikomédiájába. A tényleges kontroll csendes, és adni kíván. A jutalom soha nem marad el, nem is lehet kérdés. Ha ezeken az alapokon tud működni egy egész társadalom, ott a haladás. Nem a vezényszavak és nem a rideg számítás visz előre. Ezért megyünk most is hátra.