Más is jelentkezett már olyan állásra, amire nem akart?

Ahaaa.

El akartam már költözni otthonról, de nem kerestem annyit, úgyhogy eldöntöttem, hogy keresek egy olyan munkát, ami fizet annyit, hogy mehessek. Arra nem is gondoltam, hogy egyedül éljek, Budapesten drágák az albik, szoba bérlésben gondolkodtam. Jelentkeztem egy munkára, ami tetszett is, jó volt az interjú, de nem hívtak. Végső elkeseredésemben egy Taxi céghez jelentkeztem éjszakai telefonos ügyfélszolgálatra. Azzal kerestem is volna annyit, hogy egyedül éljek. Csak hát ugye nincs életem, ha folyton éjszakás vagyok, én meg párkapcsolatot akartam meg úgy mindenfélét. Taxitól behívtak interjúra. Rá pár percre meg a másik cégtől, hogy felvettek :D Úgyhogy lemondhattam a Taxit.

Igen. Jelentkeztem.

Két vasat tartottam a tűzben, de meglepetésemre oda vettek fel elsőre, ami egyáltalán nem érdekelt, csak brahiból jelentkeztem rá.

Elfogadtam (magamban röhögve), mivel a másik még bizonytalan volt. Ez kb. 6 hónap állástalanság után történt.

Gyorsan megszerettem, most is itt dolgozom. Ennek már 8 éve.

Tanárként végeztem, de eszem ágában sem volt tanítani. Egy csomó álláshirdetésre beadtam a jelentkezésemet, irodai munkákra, nem is hívtak.

Megláttam egy tanári hirdetést, brahiból felhívtam őket. Csak a titkárnő volt bent, de mondta, hogy megadja a diri mobilszámát, hívjam fel mindenképpen. Mondtam, nem akarom én a nyári szünet alatt zavarni. Dehogy zavarom. Végül ők hívtak vissza. Bementem, beszélgettünk, ami abból állt, hogy nagyjából a diri könyörgött, hogy vállaljam el. Ez annyira imponált a sok elutasítás után, hogy végül elvállaltam. Utólag tudtam meg, hogy augusztus utolsó hetében én voltam az egyetlen jelentkező.

Szerettem csinálni, 4 évig maradtam is, azóta is visszasírom, de végül otthagytam, mert nem akartam életem végégig a szüleim nyakán élni. Tanári fizetésből önállósodni lehetetlen volt már 20 éve is.