Mennyire igaz, hogy aki itthon lúzer a munkavállalásban, annak külföldön még ennyi esélye sem lesz? Vagy ez téves állítás?

Anyámékkal lakom együtt 31 évesen. Van olyan munkahelyem végre amiből félre tudok tenni (3,5 millió megtakarítás 3 év alatt).

Viszont nincs barátnőm, nincsenek ismerőseim/barátaim mert visszahúzódó vagyok. Apám csinálja meg nekem reggelente a szendvicset, főzni sem tudok, hanem csak veszek kaját mindig. Illetve krónikus betegségem miatt párhavonta orvosi kontrollra kell mennem, ahol injekciót írnak fel nekem TB támogatásra. Illetve angolul is csak konyhanyelven tudok google translate-t pörgetve rendesen.

Anyám szerint aki itthon nem boldogul, az külföldön se boldogulna. Mások viszont kimentek mert itthon nem tudtak megélni és azóta gazdag, jó életük lett.

Viszont nekem előnyömre válna, ha mondjuk Ausztriába/Németbe költöznék? Nyilván Anglia a Brexit miatt K.O. (ugye egyedül angolul tanultam).

Szóval kezdhetném 0-ról a németet (max ott rákényszerülnék). Illetve nem tudom az ottani TB támogatná-e a kezelésem.

A lényeg a kérdés: aki itthon lúzer, az külföldön is min. az lesz vagy akár én is ki tudnék virágozni egy stabil, jó közegben?

Szerintetek?