A nyugdíj miért a végállapot?

Előre kell gondolkozni, nem akkor amikor a lehetőségek már igencsak végesek.

Van nyugdíj előtakarékosság önkéntes alapon öreg napjaidra gondolva.

Aki ma 80+ éves, annak akkoriban, amikor fiatalabb volt, semmi lehetösége sem volt félretenni a nyugdíjas éveire.

(Akkoriban nyugdíj előtakarékosság nem létezett, lehetöség sem volt rá!)

De ha netán valami csoda folytán megspórolta volna a fizetése felét, az ma akkor sem érne semmit - akkoriban 3 forint volt egy kiló kenyér, ha ehhez számítod az inflációt, akkor rájössz, az egész egy napi kajára sem lenne elég.

Emellett MO-on van újabban olyan szabályzás, hogy amit 1988 elött befizetett valaki a nyugdíjkasszába, az nem számít befizetésnek, és ezért is egy csomó embernek jóval alacsonyabb lett a nyugdíja, mint ami járna neki.

"... hogy maga a nyugdíjas is feltornászhassa magának a neki járó nyugdíjat?"

Amíg a nyugdíjas képes dolgozni, feltornászhatja. Tehet félre pénzt arra az időre, mikor már nem fog tudni dolgozni, vállalhat munkát nyugdíj mellett - ez a két leginkább alapvető. De ha már nem képes dolgozni, akkor csak kérheti a magasabb nyugdíjat, tenni nem tud érte. Ha van rá pénz és akarat, megkapja, ha nincs, így járt. Éppen ezért nem szabad megbízni az állami nyugdíjban, takarékoskodni kell önerőből is, mert csak az a biztos, amit magadnak teszel félre. Erre a célra nem csak nyugdíjpénztár vagy nyugdíjcélú megtakarítás van: volt olyan ismerősöm, aki például 40 évesen, mikor már befutott, megvolt a megfelelő egzisztenciája és hátradőlhetett volna, azért kezdett másodállásba, hogy vehessen még egy lakást, amit majd kiad és a bérleti díja nyugdíjkiegészítésnek jó lesz - vagy ha otthonba kell költöznie, eladja és megvan belőle a beugró. De olyanról is hallottam, akinek ha volt egy kis pénze, műalkotásokba fektette, hogy ha valamire kell, el tudja adni őket. Más ékszereket vásárolt ugyanezzel a céllal, megint más jobb híján bankbetétben gyűjtögette a pénzt öregkorára és mikor nyugdíjba ment, amíg ereje engedte, állattartásból keresett egy kis mellékeset, tovább gyarapítva a megtakarítását. A lényeg, hogy akinek a létfenntartáson kívül volt egy kis plusz pénze és fontosnak tartotta, az már a mai 80-as korosztályból is gondolkodhatott előre, mi lesz idős korában (a fenti példákból csak egy van, aki elmúlt 80 éves, a többiek között van, aki még bőven aktív korú). Aki meg ezt nem tartotta fontosnak, az addig melózott, amíg fizikailag bírta, utána pedig reménykedett benne, hogy meg fog élni a nyugdíjából.