A tanári szakos hallgatóknál miért csak az utolsó pillanatban esik le a tantusz a fizetéssel kapcsolatban?
Sok helyen olvasom, a napokban is belefutottam facebookon posztokban, ahol végzős tanári szakos hallgatók írják, hogy ott akarják hagyni, le se diplomáznak inkább, mert kevés a fizu. Erre mások is írják kommentben, hogy ők is lehúztak négy évet egyetemen, de nem fejezték be inkább, mert ennyi pénzért nem éri meg.
Ezt sose bírtam felfogni. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudta volna már a jelentkezés pillanataban, hogy mire vállalkozik. Eleve már évtizedek óta sz.r a tanári fizetés, ezt tudni lehet, és valószínűleg mindig is az lesz, ehhez sem kell nagyon matematikusnak lenni. Egyszerűen egy állami szférában nem fognak többet fizetni, ha emelnek is, csak ilyen nesze semmi fogd meg jól alapon teszik. Akkor mégis erre miért négy év után döbbennek rá, meg miért azután jönnek rá, miután elvégezték?
Ez valahogy nekem sose volt tiszta, már évek óta állandó téma, de muszáj vagyok kiírni, mert egyszerűen nem értem a logikát. Mivel mindenki tisztában van vele, ráadásul a tanárok is mindig megjegyzik a végzős középiskolás hallgaróknak, hogy csak tanárnak ne menjenek, mert nem éri meg, ennek ellenére mégis van, aki annak megy, aztán utána csodálkozik. Azt gondolná az ember, hogy csak az válassza ezt a pályát, akinek ez az álma, és tisztában van vele, hogy mit vállal, nem utólag csodálkozik. Vagy őszintén mire számít aki utólag csalódik? Hogy áhhh, most még ugyan rossz a fizu, de mire végzek, hátha a duplája lesz? Sose értettem
Van egy barátom, tanár szeretett volna lenni. 2015 körül megígérték, hogy megemelik a tanárok bérét, életpálya lesz, nem hallnak éhen majd. Elhitte, jelentkezett, fölvették, elvégezte a képzést.
A képzés utolsó évében leesett neki a tantusz, hogy a kormány őt átverte, hazudtak, nem lett a fizetésekből, és az életpályából semmi.
Nem ment el nettó 150-ért tanárnak, elment építkezésre 400-ért.
Itt szerintem nem ő volt a hibás, döntse el mindenki, hogy ki.
Én úgy vettem észre, hogy ez egy általános probléma az egyetemisták körében, hogy fogalmuk sincs hogy mit tanulnak és azzal milyen lehetőségeik lesznek. Gyakran a végzés előtt közvetlenül jönnek a kérdések, hogy most fogok diplomázni xy szakon, merre lehet elhelyezkedni ezzel. De ugyanezt láttam az évfolyamtarsaim körében is (gazdment végeztünk), hogy vagy lovesuk se volt hogy merre lesz majd tovább, vagy abban a hitben voltak hogy diploma után felsővezetők lesznek.
Nyilván valamennyire ez az oktatás számlájára is írható a pályaorientáció teljes hiánya miatt, de szerintem elvárható egy 20 éves embertől hogy legalább minimálisan tudatos legyen. Én az egyetemre való jelentkezés előtt hónapokig bujtam hogy melyik szakkal milyen lehetőségek és fizetések lennének, számomra egyértelmű hogy ha 4 évet raszanok erre az életemből, kifizetem rá a diákhitelt, illetve egy olyan döntést hozok ami az egész életemet meghatározza, akkor alaposan utánajárok a dolognak mielott bármit is csinálnék.
Helyette elvégzik a szlavisztikát és megy az hogy those bastards lied to me.
6)
Igazad van.
A legutolsó mondathoz (a szlavisztikához) annyit szeretnék hozzátenni, hogy itthon a nyelvi képzések gusztustanul szarok, és bűn ami ott folyik, mert elveszik a hallgatók életét.
Van skandivávisztikás, arabos, kínais, japános ismerősöm, és SENKI nem tudott még olyan szakmában elhelyezkedni, ahol tudná használni a nyelvet, amit tanult, leginkább azért, mert 3-5 év alatt az egyetem n e m t u d t a m e g t a n í t a n i. Hát elmennek a búspics...ba. Az egyetem részéről meg jön a gusztustalan cinikus válasz, hogy "mi nem nyelviskola vagyunk"..
Szerintem ennek van egy másik oldala is.
Egy diploma ha az nem büfé szak, azért nem olyan egyszerű, főleg egy tanári képzés. Képességektől függően valamekkora energiabefektetést igényel. Mikor már lehúz az ember 3-4 évet az adott szakon, megfárad. Jön a záróvizsga, diplomamunka az utolsó szemeszterben, ami az addig sem egyszerű tempón túl még egy kis pluszt igényel, amit már nem hajlandók belefektetni. Ha ez keveredik egy jövőbeli anyagi kilátástalansággal, akkor már egy fokkal érthetőbb, hogy az "elherdált" 4 év ellenére miért nem fejezi be az adott képzést.
Én is pihentem egy félévet villamosmérnöki záróvizsga és szakdolgozat előtt, bár én főállás mellett csináltam. Egyszerűen elfáradtam. Ha az adott végzettség által nyújtott lehetőségek szerint annyit keresnék mint a tanárok, én sem fejeztem volna be.
Én 25 éve voltam a gimi utolsó évében. Szerettem volna töritanár lenni. Egy osztálytársam is, ő egyszakos töris bölcsésznek ment, amire már akkor csak azt mondta a mi akkori töritanárunk, hogy nemes, de merész dolog. 25 éve semmi nem változott.
Nem lettem töritanár. Bár bölcsész szakra mentem, de a pedagógusit nem végeztem el, mert már akkor sem volt értelme. Külföldön megtaláltam a számításomat, és sok volt osztálytársam is így van vele. Most már ez a vonal is egyre nehezebb lesz, mindenkinek nehezített a pálya, de a tanároknál valóban messziről látszik, hogy az éhenhalás szélén lesznek.
Idealisták, szakmailag brtuálisan elhivatottak mennek még ide, meg gondolom olyanok, akik szeretnek tanítani és az anyagiak nem számítanak.
18-20 évesen amíg anyucinál-apucinál lakik valaki, vagy éppen diákhitelből koleszban, nem kell számlákat fizetnie, addig nehezen tudja elképzelni, milyen az a felnőtt élet nevű játék, mik is a pontos szabályok.
Ettől függetlenül én azt mondom, hogy aki 23-25 évesen rájön, hogy elkúrta, annak még mindig millió lehetősége van korrigálni. Nem besz@rni kell, hanem felnőni és iparkodni, hogy jobb legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!