Csak én vagyok úgy, hogy örülök, ha hónap végéig a fizetésemből épphogy kijövök? Jó ha 3 havi megtakarítás van a számlámon. Jobb lenne inkább nem lenni.

Biztos, hogy nem vagy egyedül. Sok ember él Magyarországon átlagon aluli életszínvonalon.

Ettől függetlenül van jobb módú réteg is, ahová tanulással is munkával feljuthatsz.

Ha pedig inkább nem lennél, akkor jó ötlet egy pszichiáter vagy pszichológus. Egy afgán lakos mindenét odaadná azért, hogy a te életszínvonaladon éljen.

Én baromira örülök annak, hogy a fizetésemből már kijövök hó végéig, és nem mínuszban végzem.

Nem mindegy, honnan indulsz. Nekem ez is teljesítmény. Persze, tök jó lenne megtakarítás meg saját ház meg toronyóra aranylánccal, de nem ezt osztotta az élet, tudni kell a kis dolgoknak is örülni.

Kedves Kérdező!

Sajnos nem te vagy az egyedüli, akinek ilyen problémái vannak. Neked legalább van 3 havi meg takarításod, hidd el hogy sok embernek még az sincsen meg.

Én még otthon lakok a szülői házban a párommal, így nekem kicsit könnyebb, de akik albérletben élnek egyik hónapról a másikra, azoknak még nehezebb.

Keres olyan állást, ahol többet fizetnek, vagy ha te heted, akkor képezed magad.

nekem is kezd elegem lenni már...150 ezret keresek igaz 7 órában de abban a 7 órában egy percre nem tudok leülni szinte folyamatosan pörgés van...mindezt 150 ezer ft-ért.

Van egy középfokú nyelvvizsgám és 3 egészségügyi szakmám.

A fizetésemből 30-40.000 a tanulásra megy el havonta, mivel töröm magam hogy hátha felvennének az egyetemre, hogy legalább egy alap 3 éves képzést elvégezhessek.( természetesen munka mellett és a legszebb , hogy abból ami érdekel csak nappali képzés indul így eleve hátránnyal indulnék az egyetemen idő hiányában)

Ami érdekel az a nyelvtanulás, így csak egy alap diplomám lenne az adott nyelvből, amivel hát valljuk be szintén nem nagyon tudnék mit kezdeni, de a szakmáimban sem látom a kiutat.

hiába a 3 szakma, úgy érzem egy kutya mind...nem keresnék sokkal jobban sehol sem ezekkel...

Nem tudom mit kellene tennem...

mindig is dolgoztam és mindig a tanulásra iskolákra költöttem a pénzt, nem ruhákra meg hülyeségekre mégsem jutok egyről a kettőre...

azóta férjhez mentem , hála így csak a rezsibe kell beleadnom és nincs lakbér mint anno az albérletben , de így is épp hogy kijövök valahogy mindig a fizetésemből...

hónap végéig épp hogy elég.

Ebben a hónapban pl kiszámoltam, hogy az eddigi kiadásaim alapján, hónap végéig napi 1500 ft-nál többet nem szabad kiadnom ételre, háztartási dolgokra stb stb....ami valljuk be a mostani árak mellett elég nehezen megvalósítható.

Ilyenkor mindig felteszem a kérdést magamnak, hogy vajon én csinálok valamit rosszul?

A barátaim akiknek csak szakmájuk van szintén minimálbért keresnek...de ha azt nézzük hogy a férjem a diplomájával kap 200 körül a városban akkor azzal sem lennék sokkal előrébb.

Talán abba kellene hagynom a tanulást, de akkor meg esélyt sem adjak arra hogy jobb legyen???

Csak az a baj, hogy eddig a tanulás mindig csak vitte a pénzem....

a munka mellett elvégzett plusz szakma és a nyelvvizsga eddig is csak elvitte a pénzem (magántanár, könyvek, tanfolyamok, vizsgadíjak) de hasznom még semmi nem származott belőle...

és ilyenkor mindig elszégyellem magam kicsit, mert másoknak sokkal sokkal rosszabb és nekünk itt van a lakás, szerencsénk van hogy nem kell albérletet fizetni, de így milyen kilátásaim lesznek a jövőre nézve ha hónapról hónapra élek?

Vagy a tanulást hagyom abba, vagy folytatom és talán 5 év múlva folyamatos sanyargatással kapok egy diplomás fizetést, ha egyáltalán egy alapképzéssel felvennének valahova....na de tudom hogy az afrikaiaknak, az ukránoknak stb stb sokkal sokkal rosszabb és hogy ezek a dolgok egyáltalán nem számítanak mert ezek nem olyan fontos dolgok, de mégis néha elkap ez az érzés, hogy akkor mi motiválja az embert a szakmai előre lépésben és hogy ne fásuljon bele a munkájába?