Néhány ember miért nem a képességeinek megfelelően választ foglalkozást és munkát?

Nincs ennek kulturaja magyorszagon szerintem. Sok ember eletiben nem latott irodat, el se tudja kepzelni a white collar munkat, tozsderol csak az indexen olvasott, informatikarol azt hiszi csak kover kockak kockulnak, stb stb.

Nekem a hugom 8 evvel kissebb nalam, sok IT eventre elkuldtem es probaltam megmutatni neki h kb hogyan is nez ki ez. Latta ahogy meetingelek, kodolok, xboxozok melo kozbe, iszok az online sorozesen stb. Probaltam neki atadni hogy milyen is egy infos elete, anyamek vallalkozok, ott is volt lehetosege szetnezni.

Meg mindig elveszett szegenyke es analizis paralizisbe esik amikor a jovo szoba jon :))

"Jó esetben a pályaválasztás alkalmával kiderül, hogy kinek mi való."

Rossz esetben meg nem.

Én 10 éve dolgoztam mire először hallottam róla, hogy létezik pályaválasztás.

Szerintem sokan járnak így, hogy se szülőktől sem a suliban nem találkoznak vele.

Szerintem a 13-14-15 éves gyerekek 95%-a, mire a pályaválasztasról úgy általános iskola 7-8. osztályba szó esik, még a gyerekek java részének fogalma snincs hogy majd felnőttkênt mégis mit kezdjen magával

Én is így voltam. Olyan jó tanuló nem voltam, hogy gimnáziumba menjek, maradt a város 3 szakközépsulija, amiből az egyiket tudtam, hogy mivel balhés volt akkor még nagyon éd nem volt jó híre, mondhatni gettó volt, tudtam nem akarok oda menni; a másik egy műszaki szakképző volt, tudtam hogy a műszaki terület hidegen hagy, kilőve; maradt kizárólagosan a harmadik, vendéglátós szakra esett a választás. Gondoltam emberközeli, meg normális szakma is, biztos nem lesz rossz. Jó választás is volt. Tanultam, le érettsrgiztem, elvégeztem a vendéglátó technikusit, de már akkor (21 éves tájt) kezdtem rájönni, hogy azért csak egy vendéglátó végzettséggel megélni nem lenne jó, kicsit kiszélesíteném a lehetőségeimet, így mentem logisztikus képzésre. Majd pénzügyire, számvitelre, mivel a vendéglátós gazdasági tárgyas tudás hozta ehhez is a kedvet. Én is folyamatosan alakultam, menet közbe jöttem rá hogy ez is érdekel, erre is van lehetôség, csináljuk meg. Én sem 15 évesen tudtam konrétan

Egyetértek a 7-es válaszolóval.

37 évesen döbbentem rá, hogy mivel is foglalkoztam volna szívesen. Viszont az iskolapadba visszaülni már nem volt sem időm, sem erőm, sem kedvem, sem pénzem. Elengedtem ezt a dolgot. Csinálom, ami van. A tanult szakmámban már régen nem dolgozom, belefásultam. Váltottam egy teljesen másra. Ezt még szeretem. A többit majd meglátom...

Honnan is tudná egy tizenéves (néhány kivételtől eltekintve), hogy mit is szeretne csinálni egész életében (kb. 40-45 évig)?

Ugyanmár...

7-es (6-os vagyok)

Ez azért meglep,hogy számviteli területen úgy melóznak sokan (akár nálatok akár máshol),hogy nincs végzettsége... Én végzettséggel nem találok ilyen munkát pedig ez lenne minden vágyam... Persze rossz helyen élek. De én pont hogy úgy vettem észre, hogy lassan már mindennkinek számviteli pénzügyi végzettsége van, annyira felhígult az utóbbi 5-6 évbe, hogy már mindenki után dobálták szinte, iskolába, felnőttképzésbe, munkaügyi központos minden tanfolyamon... Talán ennek is köszönhető hogy annyira beszigorították a képzési mennyiséget hogy csak iskolarendszerbe tették vissza, hiszen ponthogy rohadtul túlképzés van már belőle

"Ez azért meglep,hogy számviteli területen úgy melóznak sokan (akár nálatok akár máshol),hogy nincs végzettsége... "

Ne lepjen meg. Minden területen van olyan jellegű munka, amit bárkinek be lehet tanítani. Ha a szakmai részét egy hozzá értő felügyeli/ellenőrzi, akkor ezzel semmi baj nincs.

Végzettséghez fűzném hozzá:

GYED-em alatt felvettek egy bérszámfejtésben/társadalombiztosításban csillagos ötös eredménnyel rendelkező emberkét, aki után nem győztem helyretenni a dolgokat azután, hogy visszatértem a munkába. Katasztrófa volt az, amiket csinált.