Nem minden arany, ami fénylik?

"Valamint külföldön tényleg magyar magyarnak farkasa"

Itthon is.

Külföldi munka, élet nem arról szól az elején hogy háváj dj napfény hanem küzdelem, kitartás akarat. Be kell dolgoznod magad hogy elfogadjanak, meg kell mutatnod hogy alkalmas vagy a feladatokra és megtartsanak, ehhez az emberi oldal is fontos. Nyugaton lehetsz akármilyen jó munkaerő de ha neki álsz a kakát kerevrni hamar kiraknak az emberi oldala miatt. Kevés esetben laza könnyű fáklyás menet. Eleinte küzdelmes és kitartónak kell lenni. Ez sajnos évek kérdése. És a nyelvet is fel kell szedni, vagy megszokni a helyi dolgokat.

Magyar magyarnak farkasa mindenhol. Külföldön a magyar rendszám miatt vegzálják az embert, Magyarországon pedig szintén a magyarok szívatására vannak ráállva.

Az hogy te milyen vagy az rajtad múlik és nem másokon.

Alapvetően nem alaptalan a kérdésed, de azért nem kell mindent elhinni.

Igaz, nem élek kint olyan nagyon régóta, de szerintem 1 év alatt nagyjából meg tudtam tapasztalni a kinti életet, két munkahelyem volt eddig és két városban éltem (Villachban és jelenleg Grazban).

Munka, karrier: Ez nagyon sok dologtól függ. Tökéletes nyelvtudással jössz ki és egy hasznos diplomával/szakmával, vagy csak kijössz szerencsét próbálni? Ha ez első, akkor igen nagy esélyed van rá hogy találsz egy jó munkahelyet. Ha a második, akkor sajnos a legtöbb esetben valóban végig kell másznod a "szamárlétrán" és a takaritó,mosogató munkakörből kell kinőnöd magad és haladni tovább az életeddel (sajnos itt igen gyakran előfordul az, hogy csúnyán kihasználják az embert). Ilyenkor elő szoktak kerülni morális/motivációs problémák, amit valaki úgy dolgoz fel hogy hazamegy, valaki pedig úgy hogy nyomja tovább és pár évvel később egy olyan munkahelyet szerez magának ami már megfelelőbb és jó életet él.

Magyarok: Nos, itt egy regényt lehetne irni. Nagyon sok helyről hallom én is, hogy a magyarokban ne bizzak meg és hogy ha lehet ne is álljak szóba egyel sem. Nekem több magyar kollegám van és több magyart is megismertem a városban. Mindenkinek megvan a maga kis története,de engem még egy magyar sem vert át vagy bántott meg (nem vagyok naiv természetű, de az első esélyt mindenkinek meg szoktam adni). Vannak olyan magyarok akik nem szimpatikusak,de őket szimplán csak el kell kerülni. Példának okáért a munkahelyen elég erős összetartás van közöttünk és gyakran segitjük egymást a magánéletben ha kell.

Összegzés:

Igaz, én is szakma/illetve diploma nélkül jöttem ki (és igen alap német nyelvtudással), de ennek ellenére sem javaslom azt, hogy bárki is vmilyen fajta képzettség nélkül jöjjön Ausztriába. Persze anélkül is lehet munkát találni, amivel elketyeg az ember(vendéglátás,csomagszállitás stb...), de ezek sokszor kemények ám. Igaz az ember tud tanulni/fejlődni, én is majd itt kint szeretnék tanulni vmit pár éven belül, de ugye addig is meg kell élni vhogy.

A magyarokról meg csak annyit, hogy sose légy naiv, ne higyj el mindent az embereknek, de még a "haveroknak" sem. Ennek ellenére ismerkedni lehet és jó magyarokkal is lehet találkozni.