Aki tudatosan rosszul fizető szakmát választ, az miért panaszkodik utána a rossz fizetés miatt?

A fiatalok többségének fogalma sincs arról, hogy mi szeretne lenni. Sok esetben arról sem, hogy melyik szakmával mennyit lehet keresni. Ha nincs mögötte egy jó terelgető háttér, akkor olyan döntést hozhat, amit évekkel később ilyen vagy olyan okból nagyon bánni fog.

Ide vonatkozóan pl. sosem fogom elfelejteni az angol tanáromat, aki mindig azzal példálózott, hogy ha nem tanulunk, senkik leszünk, itt fogunk max megrohadni a helyi főiskolán. És azt akkor mi elhittük. Amikor oda vettek fel, komoly önbecsülési problémáim lettek. Csak a suli elvégzése közben és persze azóta gondolkodtam el rajta, hogy ez a nő vajon tudja-e, hogy mennyire specifikus mérnököket képeznek ott? Akkor még szinte egyedülálló főiskolai szakként az országban. Szívesen leülnék vele beszélgetni és elmesélném neki, hogy a fősuli, amin helyben "megrohadtam" olyan tudást adott nekem, amivel már most háromszor annyit keresek, mint amennyit ő valaha is fog.

Nekem szerencsém volt, mert a szüleim egyértelműen egyengették az utamat, de akinek nincs ilyen otthoni háttere, az hisz ezeknek a mindennapi "szólás-mondásoknak" és ez nagyon elviheti a susnyásba.

Sosem értettem ezt a fajta érvelést.

Én mindig is tanár akartam lenni, nem tudtam volna más területen elképzelni magamat, egyszerűen ez érdekelt, ebben szerettem volna elmélyülni és ezzel szerettem volna foglalkozni. Igen, tudtam, hogy ma Magyarországon a pedagógusok egyáltalán nincsenek megbecsülve és ez az anyagiakban is megmutatkozik, de ettől még nem változott meg az érdeklődési köröm, a jövőmről alkotott elképzelésem, a motivációm. Nyilvánvalóan tudtam, hogy ez ezzel jár és nem tudok mit tenni ellene, ez van. Ugyanakkor ettől még nem kell támogatnom, egyetértenem vele, örülnöm neki és azt gondolom jogom van panaszkodni is. Valamint azt még hozzátenném, hogy engem személy szerint az anyagiak zavarnak legkevésbé....

#13 Akkor az Ön diákjainak nagy szerencséje van. Aki szeret tanítani azt hallgatni is élvezet.

Ön speciel egy ritka ember. Nekem viszonylag sok a tanár ismerősöm mind az iskolámból, mind családi- és baráti körömből és a legtöbbjük imád panaszkodni az állására, kitüntetett figyelmet szentelve a fizetésüknek. De közülük is a legtöbb azért szereti a munkáját, hisz azért Ők sem véletlenül választották ezt a pályát.

Így tapasztalataim alapján egyébként az Önhöz hasonló tanárok óráira tanulnak a legtöbbet a gyerekek. Jó érzés a tudat, hogy nem csak kényszerből foglalkoznak az emberrel + szerintem a tanító hangulatát könnyen átveszi a hallgatósága és a következő órájára is így megy be. Vagy személyes példaként a biológia tanáromat tudom hozni, akinek Önhöz hasonló mentalitása volt és a folytonos optimizmusa és jókedve miatt szinte mindenki szívébe belopta magát. Emlékszem, egyszer egy ofő óra utolsó pár percében megkérdezte egy osztálytársam, hogy mi lesz a következő és mindenki nagy üdvrivalgásban tört ki, mikor kiderült, hogy biosz a kérdéses tárgy.

Megkérdezhetem, hogy mit és milyen korosztálynak tanít?

Csak például (főleg előítéletből) ilyen kiváló értékrenddel kevés középiskolai matek tanárt tudok elképzelni 😅

Hát igen, határozottan könnyebb nyelvtanárként szimpatikusnak lenni :)

Sok sikert a saját nyelviskolához! Ezek alapján nagyon kitűnően el tudom Önt képzelni ilyen szerepben és csak támogatni tudom a terveit!