Melyiket választanád? Melyiket választja a legtöbb ember?

Utolsóval egyet értek.

Valameddig az első, tudsz félre rakni, aztán mehet a tanári szak, vagy bármi más. Tudod hány ember örülne havi nettó 300nak is? Egy ideig az első ez 100000%

Mindenképpen a második. Egy családban pedig jobb esetben két szülő van és nem törvényszerű, hogy mindketten sz*arul is fogtok keresni.

Én a 2. szerint dolgozok. 200 nettó, kiszámítható munkaidőben, bármikor bármit elintézhetek. Támogatják a fejlődésem. Sosincs túlóra.

És engem sem támogatott soha senki, szegény családból jövök. Tudom, hogy számomra nem fog összejönni huszonévesen a ház és család, valószínűleg csak később. De nem érdekel, mert imádom a munkám és jobb esetben nem halok meg kiégett 50esként. Ha nem szereted a szakmádat, meg bármikor válthatsz, akár 40 évesen is. Vagy ha úgy döntesz a pénz fontosabb és 1-2 év után otthagyod a tanári pályát senki nem fog megkövezni.

Én nem tudtam úgy lelkesen végezni a munkámat, hogy mellette megélhetési problémáim voltak. A mai napig ugyanazon a helyen dolgozom, csak már más pozícióban és nem számítok pályakezdőnek. A munkám zömében ugyanaz mégis teljesen más lelkülettel jövök be úgy, hogy elégedett vagyok a bevételemmel és nem kell tövig rágnom a körmeim, hogy mikor érkezik már meg végre a fizetésem.

Nyilván egyéni kérdés kit mi hogyan érint, engem pályakezdőként nagyon megviselt, hogy ennyit ér a tudásom, amiért 6 évig tanultam. Utólag persze azt mondom valóban annyit ért. :D

A tanári pálya jó dolog. Én is az akartam lenni már egészen kicsi koromtól. Nemrég lett lehetőségem arra, hogy szakmai tárgyakat oktassak egyetemen. Az a pénz, amit ezért adnak enyhén szólva sem sok, de így másodállásként, hobbiból űzve a dolgot teljesen máshogy állok hozzá. Szerelemből csinálom, amiért még némi pénzt is adnak, de nem a megélhetésem múlik rajta.

Neked kell leülnöd és őszintén végig gondolnod, hogy valóban tudnál-e a második opcióval boldog lenni.

Az meg amit itt valaki felvetett, hogy az embernek úgy is van párja, aki jobb esetben jól keres... Jah... és ha az az ember kilép az életedből? Vagy beteg lesz? Lesérül? Esetleg sosem jön el valaki életében? Erre nem lehet egy pályaválasztást alapozni.

#18

13-as vagyok, errol erdeklodnek (hogy mire is szamithatok...):

"Ehhez képest belebetegedtem abba az 5-6 évbe, amíg jól kerestem. Most meg itt vagyok több betegséggel"

Milyen betegsegeket okozott? :/