Szerintetek melyik a legbüfébb büfészak?

6: annyi igaz, hogy ezek könnyebben váltanak szakmát, gyorsan bele tanulnak valami másba. De csak azért, mert muszáj.

Ettől függetlenül a mekiben burgert sütő bölcsész mítosza rég a múlté. A többség olyan irodai állásokban helyezkedik el, amihez nem kell végzettség, bármilyen diploma jó. Itt a diploma csak egy marhadrága IQ teszt. De ha beletanul az adott szakterületbe, akkor sokkal jobban tud keresni, mint aki csak a szakmáját tudja. Erről vannak külföldön kutatások, hogy akinek bölcsész végzettsége is van, azoknak 20-30 százalékkal magasabb a fizetése, magasabbra jut a ranglétrán. Nyilván nem mindenki, csak aki veszi a fáradságot a tanulásra. Pl Egy IT SSCben is megmaradhat a delikvens a telefonfelkapkodás-password reset-put a smile in your voice háromszögben, de ha mondjuk megcsinál mellé egy CCNAt meg egy ITILt, akkor többet fog keresni, mint akinek “csak” CCNAje van.

@7&8 Ez az egyetemi képzések teljesen óvodás és 19. századi megközelítése, rég nem olyan a munkaerőpiac, hogy az ember eldönti, hogy tűzoltó, katona vagy vadakat terelő juhász lesz, aztán uccu neki. Amúgy ha egy filozófiát vagy magyart végzett emberből lesz közíró, az nem tudom, hogy nem kapcsolódik a szakhoz vagy hogy milyen elképzelésetek van egy elméleti szövegekkel foglalkozó képzésről, de gyakorlatilag az egész arról szól, hogy olvasol és írsz aztán olvasol és írsz aztán olvasol és írsz a végén pedig az egészet megvitatod másokkal. Ilyen alapon egy szoftverfejlesztőként elhelyezkedő mérnök is pályaelhagyó, csak azt nem büfészakozzák, így az rendben van.

Nem arról az 5%-ról beszéltem, hanem konkrétan az ismerősi körömről, volt csoporttársaimról, akik elég jelentős arányban sikeresek ember 7-10 évvel a diplomázás után. Valóban nem az van a névjegykártyájukon, hogy esztéta vagy anglista, de ettől még a végzett szakoknak bőven volt szerepe abban, hogy milyen felszedett készségekkel futottak neki a pályakezdésnek. Mindegy, nem a mundért akarom védeni, plusz anonim nehéz is, mert nem tudok konkrét, hihető példákat mutogatni, de tényleg más a kép, mint amiről szokás beszélni.

#6

"az anglisztika diplomám nélkül nem tudtam volna elindulni a pályán"

Nehéz elképzelni, hogy ne lett volna jó más diploma is.

"nyelveket jól beszélő, írni-olvasni valóban egyetemi szinten tudó emberek kerülnek ki, nyelvszakokról meg olyanok, akik nem egy társalgási szintet gondolnak nyelvtudásnak, hanem például el tudnak menni dolgozni fordítónak egy EU-s szervhez."

Te komolyan abban a hitben élsz, hogy a nyelvtudás és az alfabetizmus egy komoly érték a munkaerőpiacon? Tévedsz. Ez az alap. Akkor mi van, ha mérnöki szakról kerül ki "egyetemi szinten" írni-olvasni tudó ember magasszintű nyelvtudással? 🤔 Én még tolmácsot nem láttam mérnökök közelében, egyetemista gyakornokok és asszisztensek (titkárnő!) fordították az angol vagy német szakszövegeket, amikhez te hozzá sem tudnál szólni.

" bőven a felső 5%-ban van a jövedelmem"

Gratulálok. De miért vagy ingerült, ha egyszer ilyen jó és gondtalan az életed? Hasonlítsd össze a többi anglisztikás fizetéssel, nézd meg a felvin a gyakori betöltött munkaköröket, és ujjongj a pénzesőben.

16: ez az anglisztikások sláger érve, miközben az emberek többsége nem angol anyanyelvű emberrel beszél a munkája során, és nem az az elvárás, hogy irodalmi nyelven beszélj, hanem hogy megértesd magad :)

A 14-esnek maximálisan igaza van, nyelvet beszélni nem egy szakma, hanem egy alapvető skill mindenkinek, legyen az mérnök, közgazdász, bölcsész, vagy akár egy asztalos, hegesztő barnilye egyéb szakmunkás.

@17 Szakmai hitelesség szempontjából is borzasztó, amikor valaki gyenge középfokkal izzadva próbál elmagyarázni valami nem túl komplex dolgot mondjuk egy holland kollégának, akinek a nagymamája is jobban beszél angolul, szóval a társalgásinak nevezett szint tök oké egy londoni nyaraláskor vagy egy Béla és Géza Bt-nél, de egy normális startup például nem fog alkalmazni.

Elvileg alapvető skill, gyakorlatilag meg Magyarországon jelenleg elég borzalmas a helyzet, még angolban is, nem beszélve az egyéb nyelvekről, konkrétan egy olyan mérnök ismerősöm van, aki az angol mellett beszél egy másik nyelvet is felsőfokon (értsd: azon a szinten, ami már alkalmas munkavégzésre és nem röhögnek ki, miután vége a Zoom meetingnek).

14-es vagyok:

Az anglisztikáról még annyit, hogy egy kéttannyelvűs ismerősöm 2 év után hagyta ott. Egy tanárának az a fantasztikus ötlete támadt, hogy azt mondja neki, hogy "most már le tudnád tenni az XY egyetem egynyelvű vizsgáját". A bibi csak az, hogy ez a vizsga neki utolsó éves gimnáziumi anyag volt. Ezután már nem volt kíváncsi arra, hogy az utolsó két félévben mi újat taníthatnak neki...

Az akcentusok megértése hozzászokást igényel. Ha sosem hallgatott valaki indiai tutorial videókat, akkor szenvedni fog a ha a supporttal kell beszélgetni.

Nálam a jó nyelvtudás az a szaknyelv folyékony használata. Esetleg prezentálás az adott nyelven. Ennél több az esetek 99%-ban nem kell, és az értelmiség többsége ezt a szintet tudja hozni. Egy szinkrontolmács nyilván jobban beszéli a nyelvet, gyorsan kapcsol az agya, de belőlük kevés van, és az igény sem jelentős.