Néhány ember miért nem olyan munkát választ, ami illik a személyiségéhez?

Én semmit se csinálnék szívesen.

Illetve annak örülnék, ha lenne alapjövedelem, én pedig egy kertesházban félrevonulva, a korszerű technikát kihasználva, de mégis egymagam megtermelhetnék a lehető legtöbb dolgot magamnak. Akár még tyúkjaim is lennének, esetleg nyúl is.

Mivel ez így, ebben a formában nem létezik, ezért teperek, tanulok, olyan szakmát választottam, ami legább számomra nem monoton és a home office felé tendálnak a vállalatok és reménykedem benne, hogy megélem, hogy lesz kertesházam, amiben lesz időm egy 2 négyzetméteres konyhekertre.

De munkahelyen dolgozni elmondhatatlanul utálok és a világ mai berendezkedéséről is megvan a véleményem (emberek testi, lelki egészsége a kapitalizmusban, környezetvédelmi problémák).

Szerintem jelenleg hatalmas szerencse, ha egy fiatal beletalál mivel foglalkozna szívesen élete végéig.

Inkább az hiányzik, hogy az embernek legyen lehetősége és bátorsága pályát módosítani akkor, amikor érzi, hogy más irány jobban illene hozzá. Sokan sajnos sosem éreznek rá, hogy mivel foglalkoznának valójában szívesen.

Utolsó kezdett rátapintani a lènyegre...

Mindenki azt csinálja amire lehetősège van...

Nyilván akit mèg támogatnak a szülei, családja, az jobban tud válogatni, de annak akinek el kell tudni tartania magát teljesen más a fáma...

Ha laknod kell valahol, fűteni kell, közlekedni, enni, stb akkor az utolsó gyári munka is jó, ha meg fizetik, mert az önfenntartás az első

És honnét tudnám mi illik a személyiségemhez? MOndjuk onnét kiderülne ha kipróbálnám magam sok mindenben, de ugye ahhoz, hogy pont beletrafáljak mi jó nekem, elég nagy szerencse kell. Meg azért szakmát váltani sem olya negyszerű, hozzá munkahelyet találni...

És mi van akkor ha mondjuk ami engem érdekel rohadtul nem keresett szakma, vagy abszolút nem fizetik meg? Akkor beszoptam?