Nem előnyös a főnökömnek megtudnia hogy borderline-os vagyok? (Az egy személyiségzavar)

Hát azért a #1-gyel messze nem értek egyet.

A feleségem BPD-s, még pontosabban OBBPD-s.

Több, mint 5 éve van ugyanazon a munkahelyen, és nagyon szeretik őt.

Benne van több csoportban is, illetve a baráti társasága nagy része BPD-s emberekből áll. Szinte mindegyikük több éve, van aki 14 éve ugyanazon a helyen van.

-----

#Kérdező:

Tény, nem igazán. Ha csak nincs olyan szerencséd, hogy a HR-es, az interjúztató, vagy a főnök legalább kicsit átfogóbban ismerje a BPD-t (mondjuk szimplán a hírek böngészése közben elolvasott több cikket is róla, az már elég lenne), akkor azt fogják hinni, hogy Te egy "akármikor, a semmiből, törni-zúzni akaró, sikító idegbeteggé változhatsz, és a 4. emeleti back office irodából le fogsz rohanni a földszinti előtérbe, hogy a 80kg-os rögzített cserepes bokrot kitépd padlócsempéstül és hozzávágd az üveg forgóajtóhoz"........

A helyedben nem mondanám el egy darabig egyértelműen. Csak néha tegyél rá apró utalásokat, vagy kérdezz rá kollégáknál, főnöknél, hogy hallottak-e már a BPD-ről, mi a véleményük róla, hogy állnának az illetőhöz, stb., azzal a címszóval, hogy "olvastál pár cikket róluk, érdekesnek találtad, és szimplán felhoztad mint téma, mert érdekel".