Szinte nincstelenként kimennél külföldre 5 évre, ha utána 25-30 millió forinttal tudnál hazajönni?

Én azt gondolom, hogy ezt mindenki döntse el maga. A mostani fejemmel nem mennék, mert azt látom, hogy aki gimi után ment, annak már megvan mindene, hazajött, letelepedett, de most küzd.

Aki gimi után maradt és tovább tanult, az mostanra kezdi összeszedegetni a javait, van még egy kis hitele, stb., de jól keres, így ránézésre jobb életet fog élni, mint az előző kategória. Ez csak az én környezetem, lehet másnál máshogy van persze, de én ezt így látom és ennek okán a "lassan járj, tovább érsz" mondás elvét követem. Mindenünk megvan otthon, lassan a hitelünket is letudjuk. Semmi értelme nem lenne elmennünk azért, hogy mégtöbb legyen... Vagy legalábbis a mi értékrendünkben nincs arányban a pénz a család és a barátaink hiányával, az anyanyelvünk használatával, stb.

Fiatalon, ha nincsenek más kilátásaid, akkor menj. Ellenben ha van egy jó végzettséged, amivel van reális esély, hogy egyre jobb pozíciókat szerezz meg, akkor ne menj, mert azzal az 5 évvel pont azt éred el, hogy derékba vágod a karriered.

Miért végletekben gondolkodsz? Kimész, szerencsét próbálsz, nem kell azonnal 5 évig maradni, honnan tudod, hogy nem lesz időközben más lehetőség és továbbállsz Angliában más munkára 1-2 év múlva, vagy akár hazajössz 1-2 év múlva, de gyűjtöttél tapasztalatot, pénzt? Próbálj ott kapcsolatokat építeni. Ha itt semmi kilátás, nem olyan a munkád, nincs lehetőséged szülői támogatásra, menj ki, nehogy később megbánd. Még fiatal vagy. Volt osztálytársam kiment kuli munkára 13 éve Angliába, most angol-magyar kettős állampolgár, egyre jobb melói lettek. Unokatestvérem 10 éve van kint, itthon pár éve vett lakást, kiadja.

Másik ismerő, 40-es nőként ment ki a répaföldre, ő x hónapot ott tölt, pár hónapot itthon és visszamegy (ez nem Anglia, de Uniós ország), vett belőle fél év alatt kocsit itthonra, utána pár év alatt lakást.

Tény, félre kell rakni a pénzt, csak gondolj abba bele, nem mindegy, hogy 26 évesen kell pár évet meghúzni és mondjuk 30-35 évesen király az élet vagy most lébecolsz és utána 40 évesen lesz kemény az élet, jó munka, hátország (szülők) nélkül, és már a munkaerőpiacon is elkedesz öregnek számítani. Ha 30-31 éves korodig ezt csinálod, utána még mindig fiatal vagy, előtted az élet (addig is tanulhatsz akár online is, vagy majd akkor).

Tény vírus van, oltasd be magad influenza ellen, viselj maszkot munka közben, vigyázz a higiéniára, de még ha el is kapod, ennyi idősen belehalni kicsi az esélye.

Ja és írtad: Nem Londonba megyek, hanem egy párezres falu szélére, amitől 10 km-re van egy százezres város.

Például tipp: amikor van időd, nézz körül a faluban, városban, ok, nyilván most korona van, de majd utána, például van-e angolnyelvtanításra esetleg csoport, oda járhatnál, vagy ami érdekel olyan önszerveződő csoport, közösség, így lehet ismerkedni az emberekkel, sose tudhatod esetleg nem lesz-e másfajta munka, kapcsolatok révén. Járj nyiott szemmel, legyél normális, segítőkész. Nyilván ha sok a munka, akkor nem tudsz menni, de ezt majd kitapasztalod.

Hogy egy pozitív példát is mondjak: mi megtettük a férjemmel.

Nincstelenként kimentünk, 5 évet kint töltöttünk, melóztunk ezerrel és mellékálláat is vállaltunk, majd hazajöttünk - és most 30 évesen van egy hitelmentes családi házunk jó helyen és legalább már azért nem fáj a fejünk, hogy a következő 20 évben miből finanszírozzuk a lakhatást. Ez nagyon jó érzés.

Én amúgy a kint megszerzett nyelvtudásommal helyezkedtem el itthon, jó pénzért.

Nyilván nekünk könnyebb volt az, hogy ketten voltunk és ahogy telt sz idő, egyre többet kerestünk, így néha megengedhettünk egy kis extrát, például egy-egy nyaralást. De amúgy spóroltunk ezerrel.

Szóval, én nem mondom, hogy lehetetlen. Hogy megérte-e? A legjobb döntés volt az életemben. Ha maradok, ma is albérletben laknék. Így meg eltelt az a pár èv, és ugyanígy itthon vagyok, mint a velem egykorú rokonak és barátaim, csak nekik nincs saját otthonuk, nekem meg igen.