Melyik stratégiával lesz az ember sikeresebb mérnök egy multinál?

Egyszerűsítsük le a helyzetet kétféle hozzáállásra.

1. Az ember teljes mértékben segítőkész a kollégái irányába. Jó csapattárs. Bármilyen új hasznos dologra rájön, azonnal elmondja a többieknek, az ő érdekükben. Az újoncokat odaadással szépen megtanítja mindenre. Mindezért cserébe azt várja, hogy a felettesei elismerjék a csapatmunkában való részvételét, és így válik a csapat értékes tagjává.

2. Az ember sok tudást szerez, de ezeket nem osztja meg a többiekkel. Megtartja magának. Csak akkor mond el dolgokat, ha kérdezik, egyébként teljes mértékben a saját munkájával van elfoglalva. Nemcsak hogy semmi szándékában nem áll a tudás átadása, hanem szándékosan nem adja át. Nagyon sok olyan dolgot tud, amit csak ő tud. Mások nem látják át és nem tudják, miért sikerül neki a feladat hamarabb. Ő így akar értékessé válni: ha szabadságon van, rájönnek, hogy pótolhatatlan, mert nem tudják helyettesíteni, nem tudják megcsinálni azt, amit ő. Ha elmenne, nem tudnák pótolni, és sokáig tartana betanítani a helyére bárkit is. Ő így akar a csapatnak egy értékes tagja lenni, hogy egyedül ő rendelkezik egy adott területen azzal a tudással.

Melyik útvonal a célravezetőbb?