Vajon ez kiégés? (munkahely)
30 éves vagyok, eléggé fiatal. A pálya elején, egyetemi diplomával. Jelenleg egy multi cégnél, felelősségteljes pozíció, a fizetés nem rossz, lehetne jobb is.
A szakmámhoz kapcsolódik, viszonyt szörnyen unalmas, és nagyon sok emberrel nagyon nehéz együtt dolgozni. Nem érzem jól magam, mondjuk így.
Már az foglalkoztat, hogy milyen jó lenne vidéken egy földön gazdálkodni, állatokat nevelni, és megtermelni magamnak a napi betevőt. Valamiért nem tud már érdekelni, hogy a szerződés meg legyen kötve, és ez meg az el legyen simítva. Annyira baromságnak tartom az egészet. A főnök jó arc, nagy önállóságom van, sokan cserélnének velem szerintem, de nekem akkor sem tetszik.
Más munkahelyen sem érezném jobban magam, a kapkodás, a tempó stb, és nem is igazán érdekel, nem vagyok motiválva.
Nem durva, hogy 30 évei elején járó ezen gondolkodik? Hogy a természetben kellene élni, lehetőleg jó távol a zűrös várostól? Ebben az időben kellene megalapozni a karriert, meg sokat keresni, ennek ellenére magasról letojom, és nem vonz, nem érdekel...
Kb. jó ha 40-50 évet élek még ezen a bolygón, és nem látom azt, hogy jelentős dolognak számítana, hogy a cégnél egy hülye szerződéssel mi van.
Nagyon romantikusnak tűnik vidéken, egy birtokon gazdálkodni, viszont szerintem egy hét után menekülnél vissza az unalmas, de a mezőgazdasághoz képest kiszámítható és jól fizető multis létbe. Itt akkor is van fizetés, ha egy hideg áprilisi hajnalon lefagy az összes virág a gyümölcsfákon, ha egy júniusi jégeső végigbombázza a határt vagy ha a szomszéd tanyáról átjön a sertéspestis és lenullázza az összes hízódat. Ráadásul a munkakörülmények is jobbak, nem kell reggel szakadó esőben, nyakig érő sárban is etetni a jószágot, hogy fel ne forduljon, nem kell tyúkszarban térdelve összeszedni a tojást, télen nem fagysz át, mire ellapátolod a havat az udvarról, hogy a bekötőútig eljuss autóval, nyáron meg csak akkor égsz le, ha a Balatonon vagy horvátba' elfelejted bekenni magadat naptejjel.
Úgyhogy legyél csak nyugodt, jó helyen vagy. Az meg, hogy a munka nem érdekel, nem baj: a munka alapvetően pénzkeresési eljárás, nem kell, hogy életed értelmének tekintsd vagy akár csak egy kicsit is szeresd.
Jó hogy azt írják hogy a munka pénzkereseti eljárás csak. De azért azt ne felejtsük el hogyha tartósan vagy egy olyan szituációban ami nagyon nem tesz boldoggá akkor bizony kiéghetsz.
Én 27 éves vagyok de az első munkahelyemen ugyanezt kezdtem el érezni. Bár nálam benne volt az is hogy pénzügyileg sem becsültek és ez nekem plusz gond volt. Én is először azt mondogattam magamnak amit az első hogy nem baj ha nem érdekel a munka nem baj ez nem baj az.
Aztán szép lassan kezdte felemészteni a lelkemet és észrevettem hogy Úristen ki vagyok én hova tűntem.
Én azt mondanám hogy ne ugorj mindjárt a mezőgazdaságba mert azért nem feltétlen ez az irány amit kell csinálnod. De ettől függetlenül kezdj el keresni más lehetőséget. Nézz körül mi az ami még érdekelhet mert egy idő után úgy jársz mint én..
Szerintem ez a mezőgazdasági dolog most csak hirtelen jött neked de nem biztos hogy neked való lenne. De tudsz váltani ettől függetlenül munkát csak kezd el önmagad jobban megismerni hogy mi az ami érdekel.
Én végülis kitanultam egy másik szakmát amit most is tanulok és abban helyezkedtem el. Ez már sokkal jobb így azt mondhatom. Visszakaptam önmagam. De van még valami ami érdekel és annak is neki fogok állni csak egyszerre egyel foglalkozom.
27N
Az ember napi 9 órát van a munkahelyén, de sokan/sokszor akár 10-11-et is. Az ébren töltött idő jelentős része. Utazás napi 1,5 - 3 óra. Ezzel együtt a nap nagy része, más már nem is igen fér bele a napba.
Ezért nekem fura, ha azt mondják, hogy 'mindegy, mit dolgozol', 'mindegy, hogy hogyan érzed magad a munkahelyeden', stb.
Napi 9 óra rengeteg és az idő ólomlábakkal tud telni.
Egész egyszerűen hogyan lehet mindegy az, hogy az ember 9 órán át szenved-e vagy semlegesen (esetleg jól) érzi-e magát?
Mindenképpen válts!
Az normális, hogy a természetbe vágyunk vissza, hiszen az ember oda való, az a normális közege. A zárt és 100%-ig mesterséges térben, egész nap ülve, monitorok előtti agymunka természetellenes számunkra.
Ugyanakkor a gazdálkodást én se javaslom, mert nekünk kihívás arra átállni. Bár sokan megtették, és ők mindennél jobban imádják!
Mindenesetre válts.
Akár munkahelyet, akár szakmát is.
Napi 9 órát, heti 5-ször 9 órát szenvedni rettenetesen sok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!