Érdemes azért egyetemre menni, ha nyugis, laza életre vágyom?

Nézd, én pont örülök hogy mérnökként nem lesz laza a munka.

Nekem az nem életstílus, hogy évtizedeken keresztül agysorvasztó munkákat végezzek építkezésen, kasszában, meg hasonló helyeken. Idősebb koromban is szeretném ha vágna az eszem, nem szeretnék intellektuálisan leépülni. Elég csak 10 percet sétálni egy lakótelepen vagy Budapest belvárosában és tömegével látni a leépült embereket. Itt nem feltétlen az alkoholistákról beszélek, hanem a sima életunt, megrökönyödött emberekről akiknek üresek a napjaik.

Persze a szakmunkás is karban tudja tartani magát szellemileg, de amikor a napja nagyrésze azzal telik el hogy fizikai munkát végez, a körülötte dolgozók nagyobb része pedig biztosan alkesz akkor elég nehéz dolga van.

Persze nem minden diplomás munkakörben lehet dögre keresni magad. De nem is ez a célja egy diplomának.

Anyagi helyzetben tényleg laza az élet ha olyan szakot végzel (és jó is vagy a munkádban) na de minden más téren egyáltalán nem biztos hogy laza munka = boldog élet.

Menj el szakmunkásnak ha arra vágysz. Igazából rajtad és a családodon kívül senkit nem érdekel milyen életet akarsz. Ne a gyakorin keress visszacsatolást.

Pedig a szabad bölcsészet büfé szak én se végeztem el mégis okos lettem.

Na de rohanok az oltassellenes gyűlésre, csak kéne essék útközben a lapos földről meg el ne vigyenek a gyík emberek.