Sokan miért tartják luxusnak azt, ha egyedülállóként valaki külön lakásban él?

Az, hogy minek szabadna luxusnak lennie és mi az, az két külön dolog.

A fizetése 30%-át költeni lakhatásra kb reális.

Aki annyit keres, hogy annak a 30%-ból nem tud egyedül bérelni, annak már érdemes elgondolkodnia, hogy megérné-e lejjebb adnia az igényeit a biztosabb jövője érdekében.

Megint egy más kérdés, ha az ember lakáshitelt fizet, és van terve hogy fogja előtörleszteni, akkor elképzelhető, hogy ideiglenesen bevállalható a 30%-nál több költség.

Bármennyit keresnék, akkor is csak társbérletbe mennék vagy maradnék a szüleimnél. Albi kidobott pénz az ablakon.

Megér nekem annyi áldozatot pár év otthon, hogy spórolni tudjak egy nagyobb összeget.

Mert nekik nem futja rá.

Na meg így a jövedelem nagyobb hányada megy el lakhatásra. Ha a pároddal laknátok ugyanott, akkor nem menne el dupla összeg a lakhatásra, viszont kétszer akkora jövedelemből kellene fizetni, erre meg sokan irigyek lehetnek (mármint, hogy megengedheted magadnak)

Nekem futotta volna rá egy idő után, de így is luxusnak ítéltem meg, hiszen akkor nem tudtam volna olyan ütemben megtakarítani, hogy sajátot vegyek. Ennek a törlesztőit fizetem már kb. annyiért, mintha most is szobát bérelnék.

Emberek vagyunk. Mások, más felfogással. Nem jobb az én gondolkozásom, mint a tiéd (és fordítva), nem egy élethelyzetben vagyunk, stb. Könnyelműen mondunk ki szavakat, aminek lehet, hogy az ég világon semmi jelentősége, vagy valóság alapja nincsen.