Felnőttek! Hogy lehet így élni? Egész nap dolgoztok, alig van este egy kis szabadidőtök. Nem unjátok? Vagy rosszul látom/tudom a dolgot? Akinek nem így van az gazdag vagy átlagos? Van elég szórakozásotok?

Jobb dolgozni, mint otthon unatkozni egész nap. És még emberek is lehet találkozni a munkában.

Karantén alatt sokan megtapasztalták, hogy nem bírnak otthon lenni 2 hónapot. Még akkor se, ha közben "home office-oznak". Nemhogy munka nélkül.

Én látástól mikulásig dolgozom, de nagyban segíti a kedélyállapotomat, hogy imádom a munkámat. Persze a helyes időbeosztást és a prioritásokat nekem is meg kellett tanulnom - így jut időm kikapcsolódni is.

Szerintem egyébként az, hogy milyen életed van, teljes egészében rajtad múlik. Olyan dolgokkal foglakozz, ami boldoggá tesz! Ha a munka tesz boldoggá, akkor dolgozz! Ha a szabadidő, akkor olyan életstílust válassz, ami sok szabadidőt tesz lehetővé (de ettől még valahogy meg kell majd élned és kötelességeid is lesznek). Ez mind a döntéseid következménye. Csak azok az emberek szomorkodnak a maguk mókuskereke miatt, akik nem ezt az életformát szánták saját maguknak, de nem elég erősek, vagy tudatosak ahhoz, hogy előteremtsenek maguknak valami jobbat.

Függ munkától, munkahelytől: vannak, akik szeretik a munkájukat vagy a munkahelyet, a csapatot, kollégákat.

Aki nem szereti legalább egyiket, annak persze szenvedés.

Én a munkámmal elvagyok, nem imádom, de nem is utálom, a főnök, kollégák és az egész munkahely viszony szuper, szeretem, így azért nem rossz. Most is lehet választani: aki akar bemegy dolgozni, aki akar, az meg otthonról folyatatja. Majdnem 50% inkább bemegy dolgozni és többen is mennének ha nem kellene a gyerek, egyebek miatt otthon maradniuk.

Na meg néha váltani kell, néhány évente, amikor már unod, vagy egyszerűen valalmi mást szeretnél csinálni.

És egyénfüggő is: vannak, akik szeretik a biztonságot, ugyanazt a jól betanult munkát csinálni, amiben jók, amit évek óta megszoktak és nem szeretnek váltogatni se munkát, se munkahelyet. Vannak, akik meg nem bírják 1-2 évnél tovább egy helyen.

Itt a gyk-n olvasom a kérdéseket, hogy mivel lehet min. nettó x Ft-ot keresni, mit tanuljon az illető. Na ők azok, akiknek jó része utálni fogja majd azt, amit dolgozik. Keres nettó 3-4-500 ezer Ft-ot, de utálja a munkát, nem azért csinálja, nem azért választotta, mert érdekli, mert szereti, hanem azért, mert jól fizet. Egy darabig lehet motiválni az embert pénzzel, de hosszútávon jó munkakörülményekkel, érdekes, változatos munkával lehet leginkább. Persze a fizetés is fontos egy bizonyos szintig, hogy kényelmesen megéljen az ember és ne egyik hónapról a másikra éljen, de ha ez megvan, akkor a plusz 30-50-80ezer Ft helyett sokkal többre értékeli a jó munkahelyet.

Persze lesznek akik lepontoznak, mert keveset keresnek és úgy gondolják, hogy nekik minden problémájukat megoldaná ha plusz 80ezerrel többet keresnének és nem érdekelné őket a munka se a munkahely, csak a pénz, de egy idő után ők is belátnák, hogy ez nem így van és számolják a napokat, órákat a következő hétvégéig.

Én szerencsésnek érzem magam, a mostani, és az előző munkámat is szeretem, szerettem csinálni. Hajlamos is vagyok belefeledkezni, és emiatt a "flow-élmény" miatt túlórázni. Nem tudom, hogy viselnék egy értelmetlen munkakört.

A másik oldalt viszont az van, hogy pihenni, kikapcsolódni is legalább ennyire szeretek. Szükségem van "én-időre". Az a baj, hogy rengeteg tervem van folytatni az értelmesebb hobbijaimat (fotózás, olvasás), de a hétköznapi szabadidőmet ehelyett egy rakás értelmetlen dologgal bszom el (gyakorizok pl.). Szívesen töltenék több időt a barátaimmal is. Meg nagy gamer is voltam anno, nagyon szívesen játszanék AAA-címekkel, de évek óta nem játszottam érdemben igazán, nem tudom, a kortársaim (30+) hogy csinálják.

Összegezve a legjobban annak örülnék, ha ugyanennyit dolgozhatnék, de legalább csak pár órával hosszabb lenne egy nap, nem csak 24 óra. Vagy 8 napból állna egy "hét" :D, 3 napos hétvégével. Aludni is nagyon szeretek 8+ órákat, már csak amiatt is megérné.

4 műszakban vagyok egy raktárban. Alapvetően jó a munkahelyi légkör, mondhatni szeretek ott dolgozni. De rohadt kimerítő és fárasztó.

Viszont amíg suliba jártam ugyan úgy elment a napon és utána meg tanultam. Plusz ház körül ez az.

Most ugyan ez de nincs lecke.

Szóval azért kicsit provokáló a kérdés.

Nekem lassan 4 hónapja home office van, első 4 hétben annyira le voltam terhelve, hogy napi 14-16 órát dolgoztam + hétvégét, de csak az alapbért kaptam meg. Erre kiderült van olyan munkatárs, aki még akkor is az első hetivel pepecsel, kénytelen voltam én is belassulni, letöltöttem gyerekkori gamemet és 4 napig toltam, majd bepótoltam pár évadnyi sorozatot.

A héten összesen 6 órát dolgoztam, jövő héten is kb. ennyit fogok, majd jön 1 egész hónap leállás.

Aki tud jó sorozatokat írhatna párat :)

Első, nekem megváltás volt az otthonlét és az egyedüllét pláne. Bár azért nem bánom azt se, hogy szabaidőmben eljárhatok mostmár (még), de azokon a napokon, amikor bent kell poshadni az irodában és napi 2 óra utazással telik, kb sírva kelek.

Tehát ez kinek mi.

Én el tudnám viselni azt, ha nem kellene munkahelyen dolgoznom.

A saját hobbijaimat, amiket úgy csinálok, ahogy akarok, és akkor, amikor akarom, csak nem unnám. Unalmasabb 1 fajta dolgot, más utasítása szerint csinálni, nem?

Egyébként szerintem igenis mókuskerék a felnőtt élet.

Hatalmas a rohanás.

Az embereknek nincs normálisan idejük egymásra, sportra, én-időre.

A gyerekek egyre neveletlenebbek, egyfelől mert fáradtak, frusztráltak a szüleik, másfelől mert nincs türelmük nevelni.

Én otthon reggelizek, aránylag sok zöldséggel, nyugodtan, közben magamhoz térek, de azt látom, hogy 10-ből 9 irodai dolgozó bent, az íróasztalánál kapkodja be az egészségtelenebbnél egészségtelenebb péksütiket. Még annyira se lassítanak le, hogy legalább a konyhában, beszélgetés közben reggelizzenek, ne dolgozzanak közben.

Az emberek 6 órákat alszanak, rohannak a 2 percenként járó 4-6-hoz, mert el akarják érni a 10 percenként járó buszt.

Baráti találkozók 2 órásak és mindkét fél hulla fáradt.

Szülinapi bulik tartanak este 8-ig és az emberek hulla fáradtak.

Sokan semmit se sportolnak.

Hobbira sokaknak nincs idejük.

Kimerültek az emberek.

A pedagógusok mesélik, hogy a gyerekek lelkiállapota szörnyű.

Szóval igenis kibírhatatlan a mókuskerék.

Át kellene alakítani a világgazdaságot, 4 napos munkahét (de NEM 10 órával), vagy 6 órás munkanapok kellenének. Vagy 4 órás és 2 ember csinálná, amit ma 1.

Úgyis túlontúl túl sokat termelünk, nem bírja a bolygó.

Mondjuk nekem az lenne az ideális, ha heti 3-4 alkalommal sportolhatnék, de nem otthon. Az úszást, futást, bringázást, falmászást és squash-t szeretem.

Ha egy barátnőmmel találkoznék, akkor az a délután/este róla szólna.

Lenne én-időm is.

Hobbikra idő és energia.

8-9 óra alvás.

Ha napi 6 órában dolgoznék és csak heti 1-szer, brutál esetben maximum 2-szer kellene bemenni az irodába, akkor ez még össze is jöhetne.