Sokan nem gondolják, hogy az "annyiért az ágyból nem kelek fel elszólásnak" van alapja?

"Szóval, én sem vállalnék munkát bizonyos összeg alatt."

De csak azért mert tudsz vállalni többért. Nyilván ha van egy 450 ezres állásod (és ha elveszítenéd akkor találnál másik hasonló kaliberűt) akkor nem dolgoznál olcsóbban.

Ha meg nem találnál akkor meg igen (és máris nem igaz, amit írsz).

Ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen ingatlanod/autód van. Ha nem találnál sokat fizető állást, akkor elvállalnál egy kevesebbet fizetőd. Ha nem lenne ilyen autód/ingatlanod, de bekínálnának egy 500 ezres fizetést akkor nyilván nem dolgoznál 200 ezerért, csak azért mert nincs ingatlanod.

"Az én esetem is , bizonyos összeg alatt, nem tudok állást vállalni."

Én azt értem, hogy van egy minimum, amennyi elmegy mindenképpen. De mi van, csak a minimum alatt 20000Ft-ért van állás, amire fel is vennének? Akkor inkább otthonmaradsz 0 forintért?

Egyébként többnyire olyanok mondják ezt, akinek az a bizonyos összeg is csak álom, és azért nem kelnek ki az ágyból, mert ott legalább megvan.

Jól keresek. Jobban, mint Te, és lakáshitelünk is van. Mondjuk szerintem enyhe vakmerőség ilyen bevétel mellé a fizetésed majdnem felét elkölteni hiteltörlesztésre, de te tudod. Ha buksz, nagyot fogsz. :) Én a fokozatosság elvét vallom. Lehet, hogy most jól keresünk, de egyrészt kitudja mi lesz holnapután, másrészt annyira azért mégsem, hogy új autóba és lakásba tegyem be a hátsóm egy rakás adóssággal. Ha kiszámoljuk mennyi adósságod van, valójában egy nagyon szegény ember vagy és ezt számomra nem kompenzálja az, hogy legalább úgy néz ki, mintha baromi jól menne.

Majd egyszer betehetem a hátsómat egy új autóba. Ha lesz rá pénzem. Vagy majd egyszer építünk magunknak egy házat, ha megtehetjük minimális hitellel. És akkor valóban el is érem azt a hatást, hogy megérte a befektetett energia. Nem előre iszok a medve bőrére és eladósítom magam egy életre.

Megjegyzem én a 10 éves használt lakásunkban ("kevés" hitellel) is azt érzem, hogy megérte ezért dolgoznunk.

Szóval az a helyzet, hogy amíg válogathatsz, addig könnyen mondod azt, hogy bizonyos bérszint alatt a kisujjadat sem mozdítanád. Három diplomám van (a páromnak is kettő), amikből jól élünk, még is azt mondom, hogyha nagyon megszorulnánk, nekem semmilyen munka nem lenne büdös, mert nettó 150 ezer forint is pont nettó 150 ezer forinttal több, mint a semmi. Nyilván az egy dolog, hogy nehezen hiszem, hogy valaha is ilyen helyzetbe kényszerülnék a szakmámmal, de sosem lehet tudni.

Elég nagy a baj, ha te jó befektetésnek érzed a tanulmányaidért cserébe azt, hogy hatalmas hitellel hozzájutottál bizonyos javakhoz.

Szóval oké. Te nem vállalnál munkát bizonyos összeg alatt. A szakmámban én sem, amíg válogathatok.

De mit teszel, ha egyszer nem válogathatsz? Ülsz a 190 ezres törlesztőddel otthon üres zsebbel az új lakásodban és sírsz, amíg el nem viszi a bank mindenedet?