Hogy szerezzek anyagi stabilitást?

Erre akkor kellett volna gondolni, amikor tanárnak mentél.

Amúgy meg beszerzel egy gazdag pasit vagy sugardaddy-t.

magánórákkal/korrepetálással.

angol nyelvtanárt nem találni 2500 Ft-os órabér alatt. És akkor ebből még áfát se kell fizetnie, mert simán tolhatja katas vállalkozóként

hát nem éppen. Van főállásod ami meghaladja a 36 órát, akkor csak 25e-et.

emellett tudnál készíteni oktatóanyagot videós formában.. valamilyen fontosabb felkészítés, vagy anyagrészből pár 1000ft-ért azt biztos megvennék a szülők a gyerekeiknek. Csak 1x kell fölvenni, ez lehet pár hétbe és jó pár órába bele fog telni, de utána kb korlátlan számban tudod értékesíteni.

Ha csak 100 diáknak adod el 2990ft ért akkor máris megkerestél 300e-et mondhatni passzívan. diákokat/anyukákat össze tudod vonni Fb csoportban és megválaszolni s felmerülő kérdéseiket.. ez lehet több idő, de ezért simán + pénzt is kérhetsz.

A lehetőség adott.

Anyagi stabilitást több bevétellel tudsz teremteni.

Sajnos kemény igazság, de ez van. Ha nincs elég téglád, abból nem tudsz nagyobb várat építeni.

Tehát válaszút elé kerülsz: vagy másodállásban (SOKKAL TÖBB pénzért, sokkal magasabb óradíjért sokkal speciálisabb módon) adsz át tudást, vagy otthagyod a tanári pályát, és vállalkozni kezdesz.

Ezek bizonytalan dolgok, de a jelenlegi biztos pont számodra úgy tűnik, nem jelent megoldást. Akkor tehát marad a többi...

Azt mondod szüleid rosszul állnak anyagilag. Akkor miért raknád rájuk a temetésed költségeit (alsó hangon 300 ezer forint)?! Az öngyi jelöltek önzőek, csak magukkal foglalkoznak, de hogy mi lesz a családoddal az nem érdekel.

Màsik: miért ragadnál a tanári pályán?

Tanári diplomával el lehet helyezkedni multi cégek HR osztályán, learning & development munkatársként. Kezdő szinten is nettó 300 ezerért.

De nagyon sok pozíció van, ahol mindegy a diplomád, lényeg, hogy legyen.

Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség.

A könnyű utat szeretnéd? Kicsit küzdeni már gáz? Akkor ahogy az egyik válaszoló írta, szerezz egy idősebb gazdag palit.

Nekem nincs diplomám, de azzal tisztában vagyok, hogy ha ez a járvány nekem munkanélküliséget hoz a szakmámban, akkor elmegyek bármilyen olyan munkát végezni ami fizet annyit, hogy a fenn tudjam tartani magam és a családom. Legyen az takarítás vagy sor melletti operátorkodás. Mert meg kell éljek valamiből. És ha van elegendő pénzem, akkor majd kitanulok valamit (bérszámfejtő vagyok, a könyvelést akarom most elsajátítani). Én 30+ vagyok, gyerekeim is vannak, így nehezebben mozgok.

Te még fiatal vagy, ne hisztizz, gondolkozz, keresd a lehetőségeket.

"Én heti 2 nap késő délutánig az iskolában vagyok"

"rengeteg idő elmegy az órákra készüléssel meg az adminisztrációval, napi 2-3 óra minimum"

Ez nem kellene, hogy problémát jelentsen, főleg ilyen kilátástalan helyzetben. Nekem 4 éve 125 eft volt a nettóm az első budapesti munkahelyemen, 50 eft-ot fizettem egy szobára rezsivel. Kb. ugyan ez volt a helyzetem, mésodik fizetés után realizáltam, hogy nem fog működni. Váltottam, ott kaptam 166 eft nettót ugyan abban a munkakörben. A 1. fizetés után megint beláttam, hogy még mindig kevés, az akkori tudásommal nem volt esélyem jobban fizető munkára. Otthagytam az albérletet és tömegközlekedtem vidékről. 3:50-kor keltem, hogy 8-ra beérjek a munkahelyre. A munka jellegéből adódóan túlóráztam, általában este 6-7-ig. Nem fizettek túlórát, 10-11 között értem haza. Ez ment fél évig, de közben a szakmai tapasztalatom nőtt. Annyit értem el vele a cégnél, hogy levelezőn el tudtam kezdeni egy mérnök képzést, az ügyvezető adott minden hónapban 4 olyan munkanapot az egyetemre, mikor nem kellett bemennem dolgozni. Majd jött 2 olyan projekt, hogy a napi munkavégzés kitolódott annyira, hogy sem a Volánnal sem Mávval nem tudtam volna hazaérni. Ekkor levelezős egyetemi tanulmányaimra hivatkozva beköltöztem az egyetem egyik kolijába. A cégnél ígérgették az előbb említett projektek utáni túlóra kifizetést, sosem történt meg. Felmondtam, 4 hónap alatt 350 túlórát "hagytam bent" a cégnél. Következő helyen már 300 nettó fölött volt az alap fizetésem. És mindezt azért írtam le, mert egyrészt, ahhoz hogy egyről a kettőre lépj ki kell lépni a komfort zónából. Másrészt, lehet hogy hülyén hangzik de élveztem. Hozzáállás kérdése az egész, de az a szintű pörgés egy öngerjesztő folyamat volt úgy egy évig. Meg is lett az eredménye.

Nem kell kétségbe esni vagy megriadni attól, hogy ha hazaérsz a napi 8 órás munkából, még 2-3, esetenként 4-5 órát bele kell tenni. Még úgy is működik, hogy hazamész, alszol egyet és utána esel neki a nap második felének. Én így csináltam meg az egyetemet, nem napi 8 órás (nagyrészt szellemi) munkával. A hozzáállás dönt, hogy tudsz-e ezen változtatni, ki tudsz-e lépni a komfort zónából és tudod-e azt élvezni.