Logopédus vagy óvónő?

A logopédus is pont olyan fárasztó szellemileg, mint az óvónő. Én jártam logopédiára, hol nagyobb (10-15 fős), hol kisebb (2-5 fős) csoportokba. Tele voltunk nemcsak egyszerűen beszédhibás, hanem iszonyú neveletlen, kezelhetetlen gyerekekkel, és anya mondta, hogy a kedves szülők sem voltak jobbak, csomóan ott tartottak eleve, hogy logopédia=elmegyogyó. De hát az ő gyereke nem “hülye”, mi az, hogy ide kell járni, na majd ő megmutatja a gyógypedagógusnak is, hogy hol a helye. Nagyon nincs megbecsülve ez a szakma sem sajnos, ráadásul nagyon kreatívnak, sokoldalúnak kell lenned, mikor összeállítod egy-egy óra anyagát, mert sokszor tényleg szellemileg sérült gyerekekkel foglalkozol, akiknek másfajta foglalkozást kell tartani, mint egy átlagosnak.

Nem lebeszélni akartalak a logopédiáról ezzel, csak azt kifejezni, hogy bár másfajta problémák vannak egyszerre kevesebb emberrel, viszont azokból van bőven. Az meg szerintem teljesen normális, hogy életed első ovis napja után elfáradsz, ehhez a végzett óvónőknek is hozzá kell szokniuk.

Anyagilag a logopédus érné meg jobban, és elsősorban úgy, ha vagy a fővárosban vagy nagyobb városban helyezkedsz el. Vidéken, kis településeken gyakori, hogy utazó logopédusként tud csak dolgozni, azaz több kisebb település ellátása is beletartozhat egy logopédus munkakörébe, úgyhogy abban az esetben elengedhetetlen az autó. (Fővárosban is van sok utazó logopédus, akiknek több intézménybe kell kijárni. Ők a felszerelést, eszközeiket, stb. gyakran viszik magukkal, úgyhogy ilyenkor is célszerű egy autó, de városon belül azért a tömegközlekedés is megoldás.)

Ahogy az előző válaszoló is mondta, szellemileg a logopéduskodás is elég kimerítő, bár egyértelmű előny, hogy egyszerre nem 25 gyerekre kell figyelned. (Ez óriási előny, ha valaki nem szeret, nem tud ennyifelé figyelni, de szívesen foglalkozik gyerekekkel.) Jóval kisebb így a zajterhelés is. Ezen kívül az óvónők napi leterheltsége szerintem sokkal nagyobb, mint a logopédusoké. Szóval óvónőnek fizikailag egyértelműen kimerítőbb a munkája, szellemileg az egyszerre sokfelé figyelésből adódóan szerintem szintén nehezebb.

Fizetés szempontjából közalkalmazotti bértábla, a 7 évente teljesítendő 120 pont elérése azt hiszem az óvodapedagógusokra is vonatkozik, úgyhogy ebben nincs sok különbség. És abban sem, hogy mindkettő olyan munkakör, amit nem lehet letenni a munkaidő végén, hanem azon túl is sokszor foglalkozik az adott tanítványokkal az ember gondolatban, keresi a jó fejlesztési lehetőségeket, eszközöket gyárt a foglalkozásaira, órát tervez - kezdetben nagyon alaposan, később azért sok eleme megy már rutinból is.

Azt nem tudom, hogy az óvodapedagógusokra is érvényes-e a „pedagógus életpálya modell”, a logopédusokra viszont biztosan, így ott időnként minősítő vizsgát kell tenni, hogy Gyakornokból Pedagógus 1, majd Pedagógus 2. kategóriába kerüljön.

Ami miatt a logopédia - szerintem - jó választás, ha amúgy is szimpatizálsz vele, hogy végtelenül sokszínű, nagyon sok területe van. Egyrészt, ahogy te is kiemelted: foglalkozhat gyerekekkel és felnőttekkel is, gyakorlatilag 0-akárhány éves korú emberekkel. Ráadásul magántanítványt is vállalhat. (Bár ezt a főiskolai képzésen nem igazán szorgalmazzák, viszont főleg eleinte, pályakezdőként szerintem elengedhetetlen bérkiegészítésként.)

A gyerekeken belül is rengeteg szakterületre lehet „specializálódni” - a teljesség igénye nélkül: beszédindítás, artikuláció zavarok, dadogás, hadarás, gyerekkori diszfónia illetve egyéb hangképzési zavarok, diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, nyelvlökéses nyelés, stb.

Fiataloknál, felnőtteknél jórészt ugyanezek előkerülhetnek (nyilván a „korai fejlesztés” nem vonatkozik rájuk), de ott van még az agysérülés utáni rehabilitáció területe, a beszédtechnika oktatás, stb. is.

Ami a logopédia hátránya - (egyénfüggő, ki mit tart hátránynak, ide leírok párat, ami esetleg annak tekinthető...):

- A jelenlegi főiskolai képzés nagyon a közoktatás felé tolja a hallgatókat, (elsősorban óvoda és alsó tagozat) és a képzés során nem biztosítja a szakma minden területének megismerésének lehetőségét, felnőtt ellátásról a Bárczin pl. csak mester szakon tanulnak.

- Folyamatos tanfolyamra járás, továbbképzés szükséges, mert a főiskolán megszerezhető tudás alapnak jó, de az igazán hatékony munkához nagyon kevés. /Szerintem ez önmagában nem hátrány./ A tanfolyamok árát kevés munkahely fizeti, szóval jobbára saját zsebből megy. (Viszont fantasztikusan gazdag és izgalmas a tanfolyam-kínálat!)

- Közalkalmazottként át kell esni az életpályamodellhez tartozó vizsgákon, azaz gyakornoki vizsga és legalább a pedagógus 1 kategóriából a pedagógus 2 kategóriába vezető vizsgán.

- Ha gyerekekkel foglalkozik az ember - főleg a közoktatás területén -, akkor nem ritkán szembesülni kell a szülők érdektelenségével, ami rontja a terápiák hatékonyságát csökkenti a sikerélményeket mind a gyerek, mind a logopédus számára. (Ezzel óvónőként is találkozhat az ember.)

- Nem mindig ideálisak az intézményben biztosított körülmények a hatékony terápiához. (túl kicsi vagy nem megfelelő helyiség, eszközhiány, fénymásolási/nyomtatási lehetőség nehézkessége) Mondjuk a nem igazán megfelelő körülmények ellenére is lehet fejleszteni, még haladni is, de jóval kisebb eredménnyel.

Ami előnye - de ez a óvodapedagógusságnak is: Végtelenül nagy lehetőséged van a kreativitásra. Szórakoztató! :)) Megtanul az ember kicsi eredményeknek is nagyon örülni.(-És ezt tudni kell, mert ha nem ismeri fel a kicsi változás fontosságát, akkor nagyon könnyű kiégni, mindkét szakmában.) És sokat fejlődhet az ember személyisége, konfliktuskezelési készsége.

Mindent figyelembe véve, ha te óvodapedagógusként érzed magad teljesnek, akkor válaszd azt.

Óvodapedagógusként (is) nagyon komoly felelősséged lesz, és csinálhatod nagyon lelkiismeretesen, nagyon kiválóan. Szükség van a jó óvónőkre/óvóbácsikra. Szerintem mind szakmailag, mind emberileg nagyon felkészültnek kell lennie, és maximálisan elhivatottnak, mert főleg ez az, ami majd motiválja. /Meg a gyerekek viszonyulása, reakciói - óriási töltekezési lehetőség mind óvónőként, mind logopédusként :) / Sajnos az a tapasztalatom, hogy óvodapedagógusnak általános megbecsültsége inkább csak szakmai körökben lehet (van), kevésbé látja ezt a nem szakmabeli ember. Logopédusként a sokféle területnek köszönhetően valamivel könnyebb… illetve több lehetőség van laikusként is értékelhető eredményt felmutatni. (De csak valamivel könnyebb.) De bele kell fektetni rengeteg energiát mindkét hivatásba, hogy tényleg hasznos legyen, amit csinál az ember - máskülönben inkább válasszon más szakmát…