Rokkantnyugdíjas vagyok, mindenképp el kell ezt mondanom a munkaadónak állásinterjún?

Muszáj,mert ha 8-10 órát kell állni és nem bírod és 3 nap után lerobbansz, az neki nem buli. Ráadásul még is büntethetik, ha nem megfelelő munkát ad.

Viszont asszem 40%-os rokkantság felett már kaphat valami támogatást utánad.

Először is rokkant nyugdíj már nincs: vagy nyugdíjas vagy, vagy rokkantsági ellátásban részesülsz.

És ez nem kötözködés, hanem pontosítás, ugyanis mindkettőnek más a jogi háttere a Te munkába állásodnál.

Ha rokkantsági ellátásban részesülsz (de még nem vagy nyugdíjas), akkor éppenhogy érdemes elmondani a munkáltatónak, mert

- akkor tud adni Neked megfelelő munkát és

- nem utolsó sorban jelentős kedvezményt kap a megváltozott munkaképességűek alkalmazása után. Tehát épp, hogy érdekelt benne, hogy alkalmazzon.

Ha nyugdíjas vagy, akkor megint más szabályok vonatkoznak - de gondolom, itt nem eről van szó.

"A kérdező kommentje:

Engem konkrétan az érdekel, hogy megbüntetnek-e, vagy lesz-e bajom abból, ha nem mondom el?"

Jajj, istenem, kérdező, mikor leírom, hogy a munkáltatónak KEDVEZŐ, hogy rokkantat alkalmaz, akkor miért kell még ezek után is "sumákolni"?

Annyira nem bírom ezt a mentalitást, hogy még akkor is "csaljunk", amikor nem is lenne muszáj :-(

Jó, akkor elmondomn a választ: ha nem mondod el és a munkáltató megtudja - márpedig meg fogja tudni, vagy azért, mert nem tudod ellátni a munkádat 100 %-osan vagy azért, mert lebuksz (TB kiskönyv vagy bármi), akkor abban a pillanatban repülsz az állásodból.

Szóval nem tudom, mi értelme van.

Még valami: nemrég a gyakorin írta valaki, hogy a sógora epilepsziás, de eltitkolta, biztonsági őr volt,m aztán egy éjszaka rosszul lett, összeesett és másfél órán keresztül feküdt a földön. A munkáltató meg ki akarta rúgni, mivel a biztonsági kamera felvette és arra hivatkozott a munkáltató, hogy az alatt az idő alatt nem tudta ellátni a munkáját. Megjegyzem szerintem teljesen jogos. Ráadásul az illető bele is halhat ilyenkor abba, ha pl. egy kövön esik össze és beveri a fejét.

Szóval nem javaslom az eltitkolást.

#6 Heh, tünetmentes epilepsziás vagyok (gyógyszerel 10+ éve, jogsim is van, egyévekre kapom meg), pont az epilepszia specialista mondta, hogy el ne merjem mondani sehol!!! Nyilván nem "veszélyes" munkakörökre pályázom, de ez se igaz, végzett villanyszerelő/mérnök vagyok (hozzájárult a szakorvosom...).

Az ilyen stigmák miatt, ha tünetmentes vagy, sosem szabad bevallani ezt a betegséget, sehova sem fogsz kelleni, még akkor is, ha a világ legjobb szakembere vagy!!!!!!

50% rokkant vagyok.

Hiába kedvezményes a munkáltatónak, amint elmondom, már nem is kellek 😥