Magyarországon pályakezdőként bármilyen végzettséggel esélytelen?

Nem így van.

Aki a tanulmányai alatt dolgozik valamit, az már eleve nagyobb eséllyel indul neki a munka világának.

Az a vicc, hogy régen azt hittem a protekció, ismerős valami olyasmi, hogy minimum az igazgató a nagybátyád. Aztán felnőve rájöttem, hogy ez csak annyit jelent, hogy normális ember vagy, aki emberi kapcsolatokat alakít ki.

Már egyetemen is megvoltak azok az emberek, akik mindig egyedül ültek, nem beszéltek senkivel, nem mentek oda senkihez, nem jártak el sehová (nem csak bulikba!), nem barátkoztak. Aztán később panaszkodnak az életben, hogy mindenhová csak protekció kell. Nem. Az kéne, hogy ne legyél ilyen begubózott, megtanulj kommunikálni az emberekkel, tököt növessz és oda merj menni másokhoz, ilyenek. Nem benyalási, nem prorekciószerzési céllal, hanem csak úgy, emberi okokból. Én is még tizenévesen csendes, visszahúzódó voltam, de aztán szerencsére kinyíltam, amikor megértettem ezeket a dolgokat

Pályakezdő villamosmérnökként, nyelvtudással, még egy helyre sem hívtak be. Sőt, fel sem hívtak, vissza sem írtak a jelentkezéseimre.

Szép jövő elé nézünk...