Szerintetek miért él egy közel 30 éves, jó anyagi helyzetű nő a szüleivel?

Szintén itthon élek az ősökkel, már 37 vagyok, ráadásul férfi. Mikor kapom a kérdést, miért rendszerint a válasz:

-nem keresek jól

-saját házra spórolok

-nem kell albérletet fizetnem

-nincsen kivel elköltöznöm

-nincsen miért elköltöznöm

-stb.

Ami kiszokott maradni a válaszaimból, hogy faterom masszív alkoholista és a hobbija, hogy édesanyámat fojtogatja, szeret továbbá verekedni a gyengébbik nemmel és előszeretettel ránt kést havi 4-5 alkalommal. Amíg nem történik komoly sérülés szó szerint sz444rnak rá mindenhol.

Rendszerint megtudom fékezni az öreget egy ráförmedéssel, vagy hozzávágok egy faszéket, de elismerem már velem is elszaladt a ló. Lefejeltem erre arccsonttörése lett és estében a bordái is megsínylették. Meg egyszer kiütöttem 1-etlen ütéssel és újra kellett éleszteni a vén barmot.

A felsorolt okok miatt maradok 37 évesen is a szerető családi közegben!

Én 27 éves vagyok, de nem szívesen laknék egyedül. Azért költöztem albérletbe, mert van párom és mégis csak kényelmesebb kettesben, hisz nem kell osztozni a konyhahasználaton, fürdőhasználaton, stb. Ennek ellenére hatalmas nagy pénzkidobásnak érzem az albérletet, ha újra egyedülálló lennék inkább én is hazaköltöznék és az ebből adódó megtakarítást félretenném saját lakásra. Mindemellett semmi kedvem nem lenne egy üres lakásba hazamenni, ahol nem vár senki.

Szerinem teljesen érthető a gondolkodása, semmi értelme feleslegesen fizetni egy albérletet, ha otthon megvan a maga élete és a szüleivel is jól kijönnek.

Szerintem ebben semmi furcsa nincs. Én is szüleimmel élnék még mindig ha nem lenne feleségem és gyerekeink.

Mellesleg 50 éve nem az lett volna furcsa, hogy szüleivel él hanem az, hogy nincs férje és gyereke.

Ki tudja, lehet 50 év múlva megint más miatt néznek az ilyenre furán?