Hogyan fogadhatnám el, hogy nekem sohasem lesz állásom?

Biztos lesz valami állás.

De nem programozóként. Én is az vagyok, de se nyelvből nem vagyok jó, se Budapesten való életből. Hiszen az ország másik végében élek és ugye nézzük meg, Bp-n milyen árak vannak. Ha ez még pipa is, az angol tudás (és ezzel járó kemény önbizalomhiány) még mindig ott van.

Gyárba nyilván mehetnék, de a monotontűrésem egy kalap trágya.

Azt mondják a kezdő programozóknak, hogy tolják az angolt, meg tolják az otthoni, szabadidőben csinált projekteket, hogy legyen mit felmutatni interjúkon.

Ja, gyári munkánál hátrány többször a diploma megléte. Nekem is az volt egy helyen, ha betanított munkásságról volt szó.

Ha az ember gyári munkára jelentkezik, jobb, ha csak érettségiig (esetleg szakmáilag) írja be a tudását. A diplomát meg be se írja.

# 4 -eske: Nem le.bszni kellene, hanem motiválni.

Minden rendbe jön, keress éllést a kezdetben bár milyet. Ha rég nem dolgoztál akkor előszzör napi 4 órásat, utána 6, majd 8 órásat. Szépen lassan fokozatosan előre.

Programozni lehet "home office"-ban, tehát otthon ülve a gép előtt is! Ne aggódj, fel a fejjel!

Ennél már csak job lehet!

#4 és #5: igen jól írod #4, hatalmas csalódás. Amikor felmész Bp-re, azt hiszed, lesz szuper állásod, ott lesz majd az életed, aztán csalódnod kell, mert se ide, se oda nem kellesz.

Most már a bp-i vonat elment számomra, mert helyette lettek események, amik idekötnek vidékre.

lehet az is annó baj volt, ahogyan fogalmaztam, most talán már szabadabban, merészebben tudnék megszólalni interjúkon.

Családomban is erősítették azt, hogy ha nem sikerül programozóként elhelyezkedni, le lehet szállni a földre és menni low-abb munkahelyekre, mert pénz az úr-. Itt vidéken meg gyárak százai vannak.

Mindez mellett tőlem függ a család élete: ha nincs pénzem, akkor jön a kilakoltatás, mert igen, a családban én fizetem a számlákat.

Nyilván érzem, hogy nem a gyári munkák világa való nekem, de egy olyan közegben, ahol az a divat, hogy gürizni kell, akármilyen tré a munka (nem a családra gondolok, ismeretségi körömben is vannak erre utaló jelek), az ember azt érzi, hogy minden sz_i_r-sz#r munkát el kell vállalni a pénzért.

Tudom, hogy angolt nyomatni kell, de belém ivodott, hogy abból én trágya vagyok.

Ezért van bennem az is, hogy vonz egy másik nyelv, amit szívesen tanulnék.

És én szerintem inkább beletörödtem, mint elfogadtam, igaz lehet ez se, mert inkább nem is gondolok arra, hogy én programozóként végeztem, mert fájna lelkileg a tudat, hogy hol lehetnék és hol vagyok.

#5: igen, talán tényleg azt kellene, hogy elmegyek pl. 4 órába dolgozni, de úgy érzem, ehhez már nincs erő,semmi. (Már ha nekem írtad.) A 4-es meg nem tudott ezzel megsérteni. Nyilván tudom, hogy a magamfajtáknak mit tanácsolnak: toljad a programozást,meg az angolt.

Az már más kérdés, hogy nálam ezek hol hibázódnak el.