A lenézett, alja munkakörökben hogy bírnak ki a dolgozók 20+ éveket? Létezik hogy ők szeretik csinálni?

Nekik ez tetszik. Jól érzik magukat. Szeretik csinálni, amit csinálnak. Stb.. Stb...

Miért lenézett? Az a buta aki lenézni őket! (finoman fogalmaztam). Tudod, hány és hány becsületes ember van köztük. Mint munkás, s mint szülő?

Ezen én is szoktam gondolkozni.

Én utálok dolgozni, nem bírom a monotóniát, nem bírok hosszú ideig egy dolgot csinálni.

Az én szemszögömből el se tudom képzelni, hogyan lehet elviselni 40 évig a sort vagy a kasszázást. Pedig rám iy ez vár.

Az a problema, hogy az emberekke elhitettek, hogy a takaritas, az utcasepres, a kasszazas, felssolgalas, szegyen.

Pedig nem az. Az elet leszarja, hogy te mernok vagy programozo, magas iq-val rendelkezo egyen vagy.

Ok, a sajat ertelmi, neveltetesbeli, a tudatossagukbol, ezt tudtak kihozni.

A lenyeg, hogy tudtak alkalmazkodni a korulmenyekhez.

Itt inkabb az a kerdes, hogy az a mernok, orvos, jogasz, ha mar sztar szakmakat kell irjak ebben a ta4sadalmi agymosasban, kerdes, hogy ok, kepesek e lennenek alkalmazkodni vagy akar a lapatot megfogni, ha a helyzet ugy kivanja?

A gyári munkát én sem értem, de a takarítás egyébként jó munka, én is azt csinálom. Bár suliba nem mennék, mert ott a megbecsültség abszolút nulla (bár elvárás sincs).

Takarítónak bárkit felvesznek. Nincs stressz, hogy mi lesz ha nem jutsz tovább a 8 körös interjú 7. fordulójában. A legelitebb helyekre is kell takarító, ahova amúgy be se tehetnéd a lábad (pl. 5 csillagos szállodák, parlament, stb.). Csak akkor rúgnak ki, ha tényleg valami etikátlan dolgot csinálsz. Akkor is percek alatt találsz másik helyet.