Szerintetek egy 3 kisgyermekes, egyedülálló anyuka mit tud dolgozni úgy, hogy ne rúgják ki azért, mert a gyerekek állandóan betegek?

És ha az apuka rákban, autóbalesetben hal meg? Nem olyan ritka ez.

Ha ne adj' Isten mindketten gyereket akarnak, de megromlik a kapcsolatuk?

Ha a nő adatrögzítő 150ért, férj közgazdász elemző 500ért, lesz 2 baba, férj meghal? Akkor is a nő az utolsó életképtelen akárki?

#18

Nem, nem minden anyuka özvegyül meg. De aki igen, annak szerinted hogy esik, ha nekiállnak ilyen arctalan idióták fikázni, hogy minek szült, felelőtlen, így járt, hihihi, stb?

#24

Tehát ne szüljön kb senki? Ez lenne a megoldás?

@19 Én egészen konkrétan így nőttem fel, saját tapasztalatból írtam. Édesanyámnak a szíve szakadt meg, de muszáj volt melóznia, mert különben ételre sem lett volna pénzünk. Ha ilyen a felállás, akkor az egy dolog, hogy ideális, ha nonstop vigyáznak egy gyerekre, de ha kilakoltatnak vagy kikötik az áramot, akkor teher alatt nő a pálma és kész.

Gyereken kívül mindenem van, elég magas beosztásban dolgozom, bejártam a fél világot (a másik fele tervezési fázisban), nem egyszer háborús zónákban, éltem meg olyan helyzeteket mind gyerekként, mind felnőttként, amelyeket szerencsére keveseknek kell, így erősen kétlem hogy ne lennék képes gyereket nevelni, a legtöbb esetben kétfogú alkoholista drogfüggőktől sem veszik el a gyerekeiket, ennél talán túlzott kristálygömbözés nélkül is saccolható, hogy jobb szülő lennék, én csak simán úgy döntöttem, hogy nem vállalok gyereket.

8-9 évesen simán el tudtam menni a 4-5 éves öcsémért óvodába, ha szüleim épp azon a napon is 12-16 órát dolgoztak feketén valami istenverte szőlőföldön, hogy legalább enni legyen mit. Nyilván nem a legjobb dolog, de szükség törvényt bont.