Miért mindig az szívja meg, aki harcol az igazságért?

A jó és bátor emberek mindig megszívják. A legtöbb esetben tényleg nem éri meg másokért küzdeni vagy kiállni, mert kb nulla a köszönet a megbecsülés, a háttérben mindig nagy a száj, de amikor ki kellene állni mindenki lapít, meg nem úgy gondolta. Amúgy ha nem magad mondasz fel, az ilyenek után amúgy is eltávolítják az embert valami mondvacsinált okkal, mert nem szeretik ebben a pozícióban az okos embereket. Barátnőm is intézményvezető, az se volt egyszerű, ahogy odakerült, és sokat kell nyelni. Igyekszik kiállni az emberei mellett, de meg kellett tanulnia mikor kell csendben maradni. Agyonfizetve nincsen, a lelkével is küzd rendesen, de hát valamiből meg kell élni, illetve a hivatástudat viszi előre.

A "modern" társadalom rendszerei működésképtelenek. Sem az oktatás, sem az egészségügy, sem a munkahelyi szféra nem működik rendesen. Szerintem nem is tudnék olyan területet említeni a Földön, amire nyugodt szívvel azt mondhatnám, hogy végre valami normálisan működik. A nagy többség szemet huny efölött, magasról tesznek az egészre, az én igazságérzetem viszont sokkal erősebb annál, hogy ne vegyem észre ezeket. Nekem is el kellett már jönnöm 1-2 munkahelyről hasonló okok miatt.

Ki kérte a segítséged? Senki? Akkor miért hálálkodjanak neked?

Meg kell tanulni, hogy az élet nem mindig igazságos, nincs mindig igazság. Mindig csak saját magaddal kell törődni és csak arra kell gondolni, hogy neked jó legyen!

Lehet, hogy senki nem kérte rá, mert pl itt nem is tudtak róla, hogy járna plusz. Ő rájött és nem csak magának, hanem másnak is jót akart. Miért baj az, ha az embernek van lelke és nem csak önző módon magára gondol? Sajnos kegyetlen az élet, az ilyenek miatt már én se segítek másoknak, mert hálából eltaposnak...