Magyarországon miért van az a mentalitás hogy az emberek imádják magukat hülyére dolgozni ("keményen dógozom, ez az élet rendje"), a jólétet viszont nem igénylik?

Ez szerintem az idősebb generációra jellemző nagyrészt. Ők még olyan korban éltek, ahol ezt beléjük nevelték. Ha nem dolgoztak, nem ettek.

A mai fiatalok simán a mánap élnek, elverik a pénzüket, mert úgyis lesz még, szerzek, megoldom valahogy. Nem félnek.

Sokkal biztonságosabb a világ ma ilyen szempontból.

Régen kevesebb lehetőség adatott meg, az emberek értékelték, ami van.

Az hülyeség, hogy a jólétet nem igényelnék az emberek. Mindenki igényli természetesen, de nem mindenki teheti meg még úgysem, hogy reggeltől estig gürizik. Kell egy határt szabni. Szeretnék én is egy Audit, meg egy villát a Rózsadombon. De ha nincs rá keret, akkor megelégszem egy panellal és egy Suzukival is. Az alapvető szükségleteik meglegyenek és legye egy alap biztonság.

MErt mindenkit más tesz boldoggá. Engem nem az, hogy csücsülo pár misi a számlmon én meg a parton olvasom a századik könyvet. Én önző módon azt élvezem, hogy másoknak szükségük van a tudásomra, és hálásak is érte, ajánalank másoknak. Ez rengeteg tanuéást, erőfeszítést, időt kíván, de minden percét élvezem. Sokkal elégedettebb vagyok most az életemmel, mint 10 évvel ezelőtt, amikor jobban kerestem, de nem igazán élveztem, valahogy nem éreztem jól magamat.

A jólét nem mindenkinek azt jelenti, hogy több a pénzem.