Miért van az, hogy 1000 Ft-ból mindössze nagyjából 10 csokit tudok venni?

Ez annyira szomorú, nem?

És mondjuk pl valakinek ennyi az órabére; vesz 10 darab csokit, és már el is ment, amiért egy órán át dolgozott.

Vannak 50-60-70-80-90 Ft-os csokik is; és az már nagyon jónak számít, és le a kalappal , akik ennyiért adják, kivéve, aki rossz csokit gyárt. 50 Ft-osból van nagyon finom is, de van olyan is, ami nem éri meg, mert borzasztó rossz íze van. Olyanból többféle is van, ami ennyire olcsó, és borzasztó íze van; és akkor pl ebből még nem ismeri az ember, és akkor vesz belőle 20 db-ot, az 50 Ft-os mondjuk nem jó ízű csokiból, és akkor megszívta, mert elment egy ezrese.

Jó, mondjuk nem kell folyton csokit falni, de ez pl lehet olyan jellegű is, hogy tartsa az emberben a lelket (tehát itt most nem motivációra gondolok főként, de akár az is benne lehet, de főleg tényleg, hogy tartsa az emberben a lelket, legyen egy kicsi öröm, ha pl már fúúde tele van a hócipője.), és gondolom, hogy ha pl csak magának akarja az ember, akkor nem vesz rögtön 10 darabot még a finomabb csokikból se; de ebbe meg tök szomorú belegondolni.

Pedig az 1000 Ft-ban három 0 van, tehát az tök soknak tűnik, szal , ha jó a percdíja az embernek, akkor tök sokat tudhat érte beszélni. Meg azért ennek már van valamennyi értéke, az 1000 az már egy szép szám. Ha belegondoltok, akkor tök rossz, hogy tízszer veszel egy 100 Ft-os csokit, és máris ennyi pénz elment. Tök rossz.