Egy kínai üzletben (ruházat) mi okból és mire hivatkozva nem lehet fotózni?

Köszönöm!

Tehát kb. semmi értelme.

Nem tudom, ezzel anno miért nem találkoztam, évek óta az index-szel indul minden napom.

Nem hiszem, hogy ez a kínai üzlet azokig az időkig vezetné vissza a dolgot, amikor még nem voltak kamerás mobilok. Szerintem akkor még ez az üzlet sem volt ott. :D

Nyilván volt annyi eszem, hogy csak én voltam a képen - a táskával. Hétköznap délelőtt ember is alig volt a boltban.

Nem felfelé fotóztam, és nem a távolba, így biztonságtechnikai probléma szóba sem jöhet.

Azt hiszik, hogy ők egy Gucci üzlet, legalábbis a viselkedésük erre utal. Értelmes magyarázat aligha van.

Senki más nem volt a háttérben vagy a közelben.

Egy eladó láthatta, azért jött oda.

Gúnyolódhatsz, bár ennek sincs sok értelme.

Egy fotó, ami nélkülöz bármiféle előkészületet, úgy mint smink, beállítás, fények, profi eszközök, stb - hogyan is lehetne fotóstúdiós kép?

Értem én, hogy nagyot akartál mondani, de ez most nem jött össze.

A fent belinkelt cikkben tavaly volt egy gyors szavazás.

Közel 40 ezer ember szavazott, ebből 32 ezer bizony csinál ilyen fotókat.

Ha te nem, akkor a lányod, fiad, feleséged, édesanyád igen.

Nincs ebben semmi rossz, és hiába a további fika, hogy ez belülről fakad.

Én nem hiszem, hogy egy büdös bunkó lennék, mert ki merem használni a technika nyújtotta lehetőségeket a 21. században.

Valahogy én az itteni névtelen fikázást bunkóbb dolognak tartom, mint egy fotó elkészítését. Névtelen kommenthuszárok, akiknek csak itt nagy a szája, köszönöm, találkoztam már épp eléggel.

Én is ugyanazért fotózok, ami abban a cikkben le volt írva. Hogy ne vegyek rosszat, vagy tetszik-e a másiknak az adott dolog. Ez egy nagyszerű és pozitív hozadéka ennek a rohanó világnak. Előtte sokkal gyakoribb volt az "én nem ilyenre gondoltam" vagy a "hú de fura színe van" egy-egy ajándék esetében. Vagy csak mikor valaki lemegy bevásárolni, és nem azt a kaját viszi haza, amit a másik elképzelt.

Lehet, hogy te egy belvárosi lakos vagy, én meg vidéken élek. Megyeszékhelyen dolgozom, és nincs kocsim. Ha valamit venni akarok, először feltérképezem az árakat. Amit csak lehet, neten, mondjuk műszaki cikk vagy egy Aldi katalógus. De nincs mindennek honlapja, és aminek van, ott sincs mindig ár. Pl. ruházat. De ez számomra pont egy olyan, amit muszáj felpróbálni. Ruhát nem rendelek netről. Ma már egy plázában lévő fast fasshion bolt olcsóbb, mint a kínai ruhák, de a minősége nem az igazi. Nem mintha a kínainak az lenne, de hát na, válogatok, hülye lennék bármit is az első helyen megvenni.

Szóval ha végig kell járnom a város 10 boltját, hogy olyat találjak, ami nekem tetszik, és elfogadható áron van, akkor nem fogom egy kis noteszbe ceruzával felirkálni, hogy hol milyen volt, és mennyiért. Ha meg tudom, hogy egy barátom épp keres vmit, amit sehol nem talál, de én a körutam során látok, akkor igen, vagyok olyan jó fej, hogy lefotózom és átküldöm neki, árral, így látja is, és képben van. Ha ez bunkóság, ám legyen, szerintem viszont pont hogy normális és baráti szívesség.

Állandóan a telefonunkat nyomkodjuk, és nem, nem csak a tinik, hanem az idősebb korosztály is. Évekkel ezelőtt mindenki azt mondta, hogy ez az emberi kapcsolatok halála. Ma meg azt mondom, hogy sokkal több emberrel tartom a kapcsolatot, mint okostelefon nélkül. Van, akivel hónapok óta nem találkoztam, mert babázik, mégis szinte minden nap beszélünk, és mindent tudok róla, mert messengeren írunk. És vele is küldjük a boltokban lőtt fotókat kölcsönösen.

Aki nem csinálja, az nem ért hozzá, csak nem vallja be.