Mért sír mindig szinte mindenki, hogy ebben az országban nem lehet megélni?

Nem él burokban. Én is azt látom a környezetemben, és ismerőseim között, hogy nincs azért olyan rossz életük. De panaszkodnak rendesen.

Én is csodálkozom, hogy ha annyira szar az ország, hogy lehet az, hogy mindenki simán kidob több ezreket éttermi kajákra. Rendszeresen látom például, hogy a plázák dugig vannak emberekkel, az étkezőjében annyian esznek, hogy vadászni kell az ülőhelyekért. Vagy nézem a facet, és másról sem szól, csak arról, hogy ki éppen hol nyaral. Tengerparti nyaralás ma már nem luxus. Lehet borsodban a cigánysoron nagy szegénység van, de az s biztos, hogy annyira nincs nagy szegénység, hogy mindenki panaszkodjon.

Nem egyformák az igényeink, ez ennyire egyszerű szerintem.

Nekünk is jó fizetésünk van, megélünk belőle párként és nem nélkülözünk. Mindenre futja, amire szeretnénk, még sem mondom, hogy nem aggódunk sose az anyagiak miatt.

Van fix megtakarításunk és tartozásunk is a család, illetve a bank felé.

Azt gondolom a mai modern világ és a közösségi oldalak tehetnek arról, hogy az embernek sosem elég semmi. Régen is megvolt ennek a színtere, de max azt látta az ember, hogy a falusi Jóska bá milyen lovat vett. Azt, hogy az ország másik végében Géza bának milyen volt, azt senki nem látta, senkit nem érdekelt.

Ma csőstől tolják az ember képébe a nyaralós, autós, lakásavatós, 300 fős lagzis képeket és igen, az ember akaratlanul is megkérdezi, hogy neki miből jut erre? Nekem miért nem jut? Szerintem ez baromi sok probléma forrása, főleg azért, mert nem látunk a dolgok mögé.

Pl. mi is vettünk lakást, de azt senki nem látja/tudja mekkora hitellel, családi kölcsönnel. Mi is járunk nyaralni, de azt senki nem tudja mennyit spóroltunk rá. Mi is megyünk jövőre 3 hétre Amerikába, de azt senki nem tudja, hogy rokonokhoz és így tovább. /Persze a senki enyhe túlzás. Nevezzük inkább laikusnak./

Ugyanígy nem tudhatod mekkora tartozása van annak a családnak, akinél az állítólagos 2 milliós fizuból hó végén nem jut minőségi kajára. Nem tudhatod mekkora hitellel vették, avagy meddig gyűjtögették az utolsó filléreket is az új autóra és stb. Csak egy mozzanatot, egy pillanatképet látsz, ami alapján skatulyázol.

Mellesleg az ember úgy van beállítva, hogy sosem elég neki semmi. Én nem panaszkodok, mert így is jobb helyzetben vagyunk, mint sokan mások. Ennek ellenére azt sem mondom, hogy nem tudnék hova tenni dupla ekkora fizut.

Nem titok, az én fizetésem nettó 400 ezer forint. Pénteken kaptam fizut, meg volt még némi maradékom előző hóból és márcsak 120 ezer van a számlámon, amiből még levonódik a hiteltörlesztésünk. :)

Miért? Mert 120 e elment megtakarításba, másik 150 a családi tartozásra, két lakástakarékra, illetékre, rezsire. Még lesz egy kis bevételem, így a kvázi jó fizum mellé hó végéig marad 80-90 ezrem, amiből így is tudom, hogy egy részét megint átviszem következő hónapra.

Ott van a megtakarításom és a páromé is, a megtakarításnak azonban célja, helye van, nem nyúlunk hozzá, akkor sem ha hó végén már szívjuk a fogunkat, hogy mikor lesz végre a következő fizu (kétszer 90 ezer maradék megélhetésre már nem is olyan rossz két főre). Kb. a maradék 180 ezerből gyűjtünk még külön nyaralásra, ebből megyünk szórakozni, ebből élünk. Ha így nézem már nem olyan nagyon egyszerű, hogy jusson is maradjon is, nem élünk nagy lábon, de persze megtehetnénk, hogy más felosztásban gondolkodjunk. Pl. most lazulunk és a terveinkkel ellentétben 20 év alatt fizetjük ki a hitelünket, 5 év alatt adjuk vissza a családi tartozásunkat, stb. Mi szeretnék mihamarabb túl lenni rajta akkor is, ha ez most némi "megszorítással" és logisztikával is jár.

Mert valójában nem az a bajuk hogy nem tudják kielégíteni a tápagyag szükségletüket. (Szándékos volt ez a tréfás megfogalmazás). Hanem az hogy nincs idejük élni. A sok "jóhoz" sokat dolgoznak, életük munkából áll, esetleg munka után némi értelmetlen lazításból. Aztán a saját életükre valójában már sem erejük, sem idejük nem marad. Például a mai napig előttem van az a jelenet amikor egyik ismerősöm gyereke megkérdezte az apját hogy:

- Apu, játszol velem?

Erre az apa jól kupán vágta és ezt mondta:

- Hagyjál már békén, tudod hogy hulla fáradt vagyok mert dolgoztam és holnap is korán kelek mert mennem kell dolgozni!

Hát ez a valódi oka a panaszuknak. Hogy elveszítették azt ami még az ősembereknek is megvolt vagy a busmanoknak is megvan, a saját magánéletüket. Tréfásan fogalmazva építeniük kell a kapitalizmust. Régen a szocializmust kellett kényszerből. Ma meg a kaopitalizmust kell szintén kényszerből. Csak ma a kényszer más, például az a vágyuk a kényszer hogy ha a szomszéd új terepjárót vett akkor ők is napi 48 órát dolgoznak hogy ők is vehessenek lehetőleg mégnagyobbat és kettőt.

Faterom nettó 380e-es fizetést kap, heti 76 órát dolgozik, a víz (nem fürdött elvileg január óta, de szerintem azt a januári időpontot is csak kamuzta), villany, telefon kivan kötve nála, a harmadik héten már kölcsönökből vegetál.

Megállás nélkül mindenkinek panaszkodik, engem is szid, hogy a fia vagyok, de nem segítek neki... Azt persze elfelejti megemlíteni, hogy egész élete során mindig minden pénzt elivott, drogozott, cigizett, gépezett!

Nettó 124-et keresek, erre ideállít adjak neki aprót, most azonnal, kapott 20 000-et erre elkezd őrjöngeni, hogy minimum 250e-et, mert még 15 nap a fizetésig!

Szomszédoméknak egy gyereke van, anyjáékkal élnek 4 fizetésből 5-en, nettó 1,2m Ft-os összesített jövedelemmel. Fél milliót "akart kérni" 2-dikán, majd 10-edikén megadják.

Szándékosan írom, hogy "akart kérni", mert a kérnék, szeretnék helyett, az "Aggyá te féreg!" jelzőt használta miután közöltem vele, hogy nincs rá lehetőségem , hogy ilyen sokat adjak kölcsön. Nos, ők is rendszeresen panaszkodnak mindenkinek!

Aki igazán rászorul annak nem fogod a hangját hallani!

1.

Igen, fizetésnapkor.

Lehet, hogy ésszerűen egész hónapra vásárol.

2.

Gazdag rokonság, nagyszülők.

Ez nem érdem!

3.

Én műszerész vagyok és 5 milliót keresek.

Csak nem találok.

4.

Igen, 1 havi fizetésből.

Te nem látod, hogy az illetőnek mennyi hitele meg bevásárlókártyája van.