Akik hónapról hónapra élnek! Hogyan dolgoztátok fel ezt, lelkileg mennyire felőrlő?

Balázs, te egy nagyon kíváncsi ember vagy.

Először van a düh, a harag, agresszió, aztán a beletörődés és az elfogadás, elcsendesedsz és szépen lassan tönkremész, egészségileg, lelkileg, anyagilag. Pakolsz mész külföldre (vagy bejön vagy nem) vagy járod az országot (vagy bejön vagy nem) vagy közmunkás leszel.

"hosszútávon beleőrül az ember"

Aki hosszútávon sem tud előrelépni, az nincs azon az értelmi szinten, hogy ez lelki törést okozzon neki. Aki ilyen egzisztenciális dolgokon gondolkodik, az tesz is érte, hogy jobb körülményei legyenek. Pl. tanul, elköltözik olyan helyre, ahol munkaerőhiány van stb.

Lelkileg annyira felorolt, es nem is tudtam feldolgozni a mindennapi szamolgatasokat, hogy tiz deka teszkoparizsit vegyek VAGY fel kilo kenyeret, hogy kertem kolcson egy vonatjegyre valot, es kulfoldre mentem dolgozni. Itt levizsgaztam a szakmambol, hogy legyen ervenyes engedelyem a szakmamban dolgozni. A kolcsont a kovekezo honapban visszaadtam, es most meg van negy evem torleszteni az itt vasarolt hazunkat. Mellette jut arra is, hogy evente ketszer, ket-ket hetet szabin legyunk.

A honaprol-honapra eles annyira megviselt, hogy 19 eve itt elunk, es eszunk agaban sincs visszakoltozni Magyarorszagra.

Ilyen egyszeru.

Nagyon rossz érzés. Megalázó volt a vasútállomáson és a boltok előtt egésznap kéregetni. Aztán mivel sajnos pár száz forintnál sokkal több pénzt sosem tudtam összszedni választhattam hogy üres zsemle vagy kenyér legyen a vacsora. :( sokat sírtam akkor, még most is néha.

Aztán szerencsém volt és egy családokat segítő szetvezettől kaptam egy szobát 2 másik emberrel ahol ingyen lakhattam. Miután már tudtam tisztàlkodni és enni is rendeses, pár hónap után találtam munkát egy gyárban. Félévvel később kivettem a megtakarításból egy albérletet ahol azóta is élek. Nem sok pénzem marad a hónapra de legalább nem az utcán èlek.