Takarékos, pénzügyileg tudatos fiatalok hogyan tudnak együtt élni olyan szülőkkel, akik alkoholisták és kifolyik a kezükből a pénz?

Nem árokparton okádó alkoholistákról van szó, hanem az enyhébb formájáról, azokról akik dolgoznak, sokat dolgoznak, de mindhiába, mert képtelenek olyan egyszerű dolgokra, minthogy költségvetést írjanak vagy bármi, amivel előbbre juthatnának az életben és vég nélkül szórják a kifogásokat. Egy szóval azok az emberek, akik még egy vaskerítéssel körbezárt pszichoterápiás intézményben sem biztos, hogy eredményt érhetnének el olyan nagy elmék, mint Csernus, hiszen bennük önmagukban nincs meg a változásra, fejlődésre való igény.

Néhány 80 évesnek több életkedve van és több igénye arra, hogy elsajátítson olyan tudást, amivel a saját élete lesz könnyebb.

És vagyok én, a gyerek, akinek két választása van. Marad otthon és ezáltal spórol, de folyamatos családi veszekedéseknek van kitéve és egy erősen demotiváló környezetben kell élnie.

És van a másik lehetőség, hogy albérletbe költözök, ami Budapesten 100-150 ezer (ne vitatkozzatok ezzel kérlek, szeretem mindig túlbecsülni a költségeket, mert akkor nem érhet meglepetés, az előretervezésben sokkal jobb vagyok, mint a spontán problémamegoldásban) ehhez még hozzá jön a rezsi és a kaja.

Pályakezdőként érettségivel Budapesten nem tudok elérni 120-150 nettótól magasabb fizetést, ezért szeretnék gyűjteni egyetemre, felsőfokú szakképesítésre, amivel lenne perspektíva az életemben. Ez itthon is évek alatt sikerülne, albérletben alig tudnék valamennyit félretenni.

Más stabil lehetőséget nem látok. Mehetnék még más emberekkel együtt lakni, de ahány emberrel összebútorozik az ember, annyi különböző kockázati faktort kell figyelembe vennie.

Nekem egy nyugodt, stabil, biztonságos környezetre van szükségem ahhoz, hogy tudjak tanulni és dolgozni. Nem akarok olyanná válni, mint a szüleim, de ebbe az irányba sodródom, mert nem látok kiutat.

Szüntelenül keresem a lehetőségeket, ezért írok most ide ki egy kérdést, hogy vannak-e itt még emberek hasonló cipőben, vagy voltak-e olyanok, akik hasonló háttérrel kitörtek, előre tudtak jutni az életben?