Egységben a gyengeség?

Miért nem érvényes idehaza az a mondás hogy egységben az erő?

Történt már itt erőszakos államosítás, a mezőgazdaságban TSZ-ek létrehozása. Aztán rövidesen kiderült hogy a nagy szocialista közösben senki sem akar dolgozni, csak hazalopni amit csak lehet, végül az egész szocializmust hazalopták az emberek hisz vadprivatizációkkal zárult. Ezért a 70-es években divat lett a "társadalomból való kivonulás" egy formája, hogy létrejöttek a háztáji gazdaságok és más maszekolások. Az természetesen jól működött.

Aztán napjainkban is megfigyelhető a tőke központosítása, csak ma nem állami hanem milliárdos kezekben. De az "egységben az erő" fogalma ma sem teremtette meg a nyugati jólétet. Valamint sokan kimerültek, stresszesek és depressziósak. Mások meg bárhol külföldön vállalnak munkát csak Magyarországon nem.

Valamikor évet halasztottam a fősulin és addig otthon tevékenykedtem a szülői gazdaságban. Ekkor jöttem rá hogy a társadalomból kivonulva nagyságrendekkel jutottam előbbre mint korábban a "társadalomba bevonulva", azaz állásban vagy később diplomás állásban. Mert otthon a saját életem építésével tudtam foglalkozni, nem kötötte le időm és energiám idegen munkahely. Egy 30 négyzetméteres garzon ára is összejött a gazdaságban, amiben lakhattam a fősuli ideje alatt. Plusz boldog és szabad voltam.

Az nem fér a fejembe hogy miért hátrány munkahelyen állást vállalni és miért nem előny. Vagyis miért nem előny a társadalomba bevonulni? Például a városokban miért nem jobb a levegő mint például egy fenyőerdő széli tanyán? Vagy állás vállalása miért nem jár azzal az előnnyel hogy 2-3 hónap alatt összejön egy garzon ára és nem pedig 1 év alatt?

Vagy van egy vegyészmérnök ismerősöm aki Romániából menekült ide annak idején. De itt sem kapott komoly állásokat, például dolgozott útépítőként is, pontosabban mondva útépítő légkalapáccsal amitől még ízületi problémái is lettek. Valamint nem jutott anyagilag sem előbbre. Aztán némi olaszországi csövezés után ausztrál aranyásó lett, fémkeresővel kereste az aranyrögöt. Vagyis kivonult a társadalomból. Ez viszont maximálisan bejött neki, életében először érezte azt hogy nem szűkölködik hanem elégedett, olyat csinál ami megéri. Még plasztikai műtétre is tellett neki hogy eltüntesse a magyar útépítő légkalapács miatt keletkezett "bob"-ot a csuklóiról.

De ismételten arra lyukadok ki, hogy miért hátrányos bevonulni a társadalomba és például állást vállani? Hisz a munka értékén aluli fizetés és a csuklóján keletkezett erőltetési csomó mint egészségkárosodás NEM előny hanem hátrány. Ahogy az elcseszett ideje és élete is.