Szívesen lennél kőgazdag?

Én azt hiszem nem esnék abba a hibába, hogy csak szórakozom. Igen, nem dolgoztam meg a pénzemért ez igaz, ugyanakkor számomra nem is ez jelentené a motivációt arra, hogy valamit csináljak/dolgozzak, hanem pusztán az önmegvalósítás. Úgy érzem, nemhogy kevesebb energiát, inkább még többet tudnék befektetni hasznos dolgokba, ha nem kellene aggódnom a pénzügyek miatt. Egyszerűen nem szabna határt a terveimnek, hogy pl féltem az állásomat.

Nem hiszem, hogy többet szórakoznék, ellenben annak minőségén sokat tudnék javítani. Ha megfelelő mennyiségű pénzzel rendelkezel, nem sajnálod arra, hogy új dolgokat próbalj ki, fedezz fel. Könnyebb utazni, megismerni a világot, megtalálni a számodra ideális helyet, életet.

Ugyanakkor elismerem, hogy nem biztos, hogy nem lustulnék el, de kevés esélyt látok rá, hogy mégis, és elfogadom, hogy sok emberre valóban sokkal inkább negatív hatással van/lenne egy ilyen "semmiből jövő" gazdagság.

Honnan jön ez a sztereotípia, hogy akinek nem kell napról-napra a létfenntartásért gürcölnie, az csak céltalanul lebzsel a világban, mindent elherdál, önpusztító életet él?

Természetesen van ilyen is, és nyilván ezektől az esetektől hangos a média. Egyrészt ezzel lehet nézettséget generálni, bulvárlapokat eladni; másrészt meg a hatalmon lévőknek hasznos is, ha az alacsony béren, közmunkán tengődők így gondolkodnak, hogy de jó is mindenért keményen megküzdeni és örömmel mennek nap mint nap robotolni, hogy főnökeik számláin a nullákat gyarapítsák.

Ha gazdag lennék, akkor végezhetnék karitatív tevékenységet, foglalkozhatnék a hobbimmal, élhetnék a családomnak, tanulhatnék olyant, ami tényleg érdekel, nem kellene kényszerből olyan szakmát választanom, amivel majd feltehetően jó állásom lesz. Nem lennék stresszes a napi hajszától, az egészségem nem heverne romokban 45-50 éves koromra.

De nem, az nyilván sokkal jobb, ha az egész fiatalságomat lemondások közepette töltöm, nem nyaralok, nem szórakozom, nem veszek meg egy drágább ruhát, nem tartok autót és így talán, ha minden jól megy 30 éves koromra lesz annyi pénzem, hogy 25 évre eladósodhassak egy panellakásért, ahol hátralévő életemben hallgathatom, hogy a szomszéd mikor húzza le a WC-t és döngetem a mellem hogy "én mindenért megdolgoztam".

6-os válaszolónak maximálisan igaza van, és teljes mértékben egyetértek vele.

A pénz szabadság és lehetőség. Ilyen egyszerű. Ha tele vagy pénzzel, onnantól már csakis kizárólag te döntesz arról, hogy mit szeretnél csinálni az életedben. Ha akarsz dolgozol, ha akarsz, szórakozol, vagy tanulsz, vagy edzel, vagy segédkezel. A pénz hatalmat ad a saját életed felett, és mások élete felett is.

Úgyhogy igen, NAGYON szívesen lennék kőgazdag. És azok, akiknek ennyire teher a pénz, nyugodtan átutalhatják nekem!