Egy élettársi kapcsolat megromlása után van lehetőség utólag lakbért kérni, visszamenőleg több évre?
Tudom, hogy csúnya dolog, maga a szakítás is nagyon csúnya volt.
11 évet töltöttünk együtt, nagyon szép és boldog évek voltak, de 2016 év végén elhagyott.
Idén akartunk összeházasodni és gyereket vállalni, már 2-3 éve tervezgettük, most jött hirtelen egy új nő és minden borult...
Kb az éhenhalás szélére kerültünk az agyvérzéses apukámmal, ugyanis hárman éltünk.
Apukám 28 ezret kap.
A legnagyobb gond, hogy 5 éve vettünk (vettem) egy rossz állapotú kis házat falun. Ezt akartuk együtt felújítani szép lassan.
Kettőnkért vettük, mindig is közösnek tekintettük, de úgy alakult, hogy az én nevemre került. Visszagondolva ez is elég érdekes, mert Ő éjszakás volt előző nap, és amikor másnap menni kellett az ügyvédhez délelőtt, annyira fáradt volt, hogy hazament aludni.
A hitel ezután még lehetett volna közös, de praktikus okokból nem akartunk mindketten eladósodni, és az én fizetésem elég volt a hitelhez.
Akkoriban én kb 120 ezret kerestem, ő 80 ezret.
Nem is a hitelt várom tőle, bár azt mondtam, hogy közösen vettük, közös a ház, bármikor írhatunk erről egy papírt ügyvédnél, de ő most kitáncolt ebből, "lemond" róla, intézzem, felnőtt nő vagyok.
Én jelenleg kb 140 ezret keresek, ebből 80 a hitel, és mivel villannyal fűtünk, egész évben 20-30 ezer között van a villanyszámla. Ezt is idén akartuk rendbetenni, de ez más kérdés.
Ő kb 260-280 ezret keres, de várhatóan most is emelni fognak neki, az albérlete kb 28 ezer, rezsivel együtt nem több a teljes havi kiadása 50 ezernél.
Nem azt várom, hogy amiért ő dolgozott meg, azt adja ide.
Mielőtt félreértés lenne ebből.
De nagyon csúnyán váltunk el, és 3 hónapja nem rendezte még az olyasmit sem, hogy utolsó havi rezsi rá eső része (amúgy közös kasszán voltunk, de hó végén ment el, és azt a rezsit már totál egyedül fizettem a fele akkora fizetésemből), meg a 3. telefonszámlája jött ki, és ez is egyben volt, persze az én nevemen.
Ahogy telik az idő, úgy látok egyre tisztábban, és érdekes, hogy több, mint egy évtizedet töltöttünk együtt, de hitel + minden egyes számla az én nevemen volt. Pedig ez nem lett volna törvényszerű, mert 2005-ben jöttünk össze, és 2011-ben vettük a házat.
A közös telefonszámlák az utolsó 3 hónapban: 16 ezer, 20 ezer, 53 ezer, mert emelt díjast hívott. Ebből havi fix nekem 6 ezer, a többi mind az ő költsége.
Én minden hónapban fizettem a közel 80 ezres hitelt, meg a nagy villanyszámlát. Ezen kívül kis pici költségek voltak, vízdíj 2 havonta pár ezer, kábeltévé 3 ezer, meg ilyenek. Ezeket felváltva rendeztük, de lehet hogy többnyire ő.
Ami neki fix volt, hogy a telefonszámlát ő fizette, de akkor még éveken át a kettőnk számlája 10-12 ezernél nem volt több.
Tehát én a fizetésemből 100 ezret költöttem a kötelező dolgokra, ő meg 20-30 ezret. Nagyon sok ment el a kocsijára. A jogsit is tőlem kapta, egy munkahelyi jutalmat egy az egyben neki adtam.
Na most ő azzal vág vissza, hogy míg én fizettem a nagy összeget, addig az ő pénzéből éltünk. A sok bevásárlás, kaja, stb.
Ez részben igaz, mert tényleg legtöbbször ő fizetett vásárlásnál. De NEM CSAK ő. Hiszen nekem is maradt még akkor pár tízezrem. És a kaják nagy részét ő ette meg, és rengeteg nasit vettünk, akár havi több tízezerért. Mellette a kocsira rengeteget költött.
És úgy gondolom, hogy bárhol lakott volna, a kajára ugyanúgy költenie kell, tehát az elment volna, viszont akkor lakbér is lett volna, itt meg kényelmes volt, hogy ingyen lakott.
Nagyon fontos, hogy bár ezzel támad, ez nem mindig volt így. Mostanában tényleg ő keresett jobban, de ez csak kb az utolsó 4 év. Előtte viszont én kerestem jobban, (hisz ugye a hitelt is azért én vettem fel), az előző 7-8 évben pedig a szülői házban éltünk, ott se kellett soha lakbért fizetni, és így én/az apukám 2x annyi ideig adtunk többet a közösbe, mint ő. Ezt nem veszi figyelembe.
Érdemes-e ezzel elmenni egy ügyvédhez?
Milyen kilátásaim vannak?
Mit fognak figyelembe venni?
Nem akarok szemét lenni, sőt rosszul esett ezt leírni is, mert én tényleg boldog voltam mellette, és vele akartam megöregedni.
2 hónapon át csak bőgtem és könyörögtem neki, hogy jöjjön vissza, de ő már szerelmes az új nőjébe.
És úgy ment el, (akkor még biztos lelkiismeret furdalása volt) hogy mindenben számíthatunk rá, hozni fog ki kutyakaját (20-30 kiló/hónap, ez pénzben is meg cipekedésben is megterhelő), elviszi a volt apósát orvoshoz, kicseréli a gázpalackot, amit én kocsi nélkül nem tudok.
Semmit, az égvilágon semmit nem tett meg, 3. hónapban kaptunk tőle 10 kiló kutyatápot. Az agyvérzéses apukámnak ő volt a mindene, már 3 vizsgálatot hagytunk ki, hiába írtam neki 10 sms-t vagy hívtam, nem reagált. 2 hónap után nyögött ki annyit, hogy hívjunk betegszállítót vagy oldjuk meg, mert ő élné a saját életét. Saját számláit nem rendezte.
Amikor az apukám pár éve még külön élt, és akkor is 28 ezret kapott, ő akkor is azt kérdezte, hogy nekünk mire van szükségünk. Öregkorára meg ezt érdemli attól, akit saját fiaként szeretett és befogadott 11 éve.
Úgy érzem, ő hajszolt bele a hitelbe, hisz közösen vállaltuk, de az anyagi részét ő hivatalosan nem vállata, viszont ha ő nem akarta volna anno, vagy én egyedülálló lettem volna, tuiti nem vágok bele, és főleg nem veszek egyedül egy rossz állapotú falusi házat. Szóval ez közös ló, de jogilag mégsem, és sajnos korrektségre tőle nem számíthatok, az eddigiek alapján.
Az tiszta sor, hogy a hitelbe "besegítést" biztosan nem ítélné meg egy bíróság sem, hisz a tulajdonjog az enyém.
Ezért gondoltam a visszamenőleges lakbérre, ami szerintem jogos is, vagy a fene tudja.
Tönkrement az egész életem, életünk, mert én mindig olyan voltam, aki mindent előre megtervez, leszervez, hogy minden a legoptimálisabb lehessen, ő pedig hosszú időn át biztosított arról, hogy mindig mellettem lesz és soha meg sem fordult a fejemben, hogy ez megtörténhet.
Tudom, naiv voltam, pedig előrelátó és alapos voltam.
A házat nem tudjuk eladni, persze ez is felmerült, de rossz helyen van, rossz állapotban, és több a hitel, mint amennyit ér.
Köszönöm a válaszokat. Részletekben tudok reagálni.
"Mondjuk azért, mert az élettársad volt, nem a bérlőd?
Telefont lemondani, reszektfizetest kérni.
...Ha nem kell, add el"
Értő olvasás...
Telefont lemondtam. Mivel még hűségidős volt, 42 ezer ft kötbér. Nyáron vettük.
Előző 3 havi számla: 16, 20, 53 ezer.
Még azelőtt, hogy lemondtam volna, ő már megrendelte magának az új telóját, új előfizetéssel, immár saját névre. És akkor még nem is tudta, hogy lemondtam, csak a családi kedvezményt szüntettem meg, amivel egymás között ingyen beszéltünk. Kb 2 hétig mind a két száma élt, azaz várhatóan még egy számlát fogok kapni a tört hónapra.
A házat eladni nem tudom, ez egy ésszerű lehetőség LENNE...ha nem írtam volna direkt az elején, hogy sajnos nem ér annyit. Kelet-Magyarországról van szó, ebben a faluban 3 millióért is van lakható ház, de Debrecen mellett egy ismerősünk pár hónapja adott el egy szoba-konyhát 1,5 millióért.
Szóval azt írod, az ÉLETtársam volt. Meg a házat is egy életre vettük. Ergo úgy korrekt, (tudom-tudom, a jog az egy másik dolog...) hogy ha együtt bevállaltunk valamit sok-sok évre, akkor annak a közepén nem lépünk ki.
Írtátok többen a tulajdonjogot. Valóban, az én nevemre került. De leírtam, hogy ez is csak formaság volt, mert kettőnk háza volt, sosem mondtam, hogy az enyém, és ő is sajátjának tekintette, sőt írtam is, hogy felajánlottam, hogy írjunk erről egy papírt ügyvéd előtt. Nem tagadtam meg tőle, sőt még most sem tagadom meg, csak neki már ez nem kell. De több házat megnéztünk anno, és közösen választottuk ezt.
" 100-80, az pont 20, tehát azonosak voltak a koltsegeik. "Legtöbbször tényleg ő fizetett vásárlásnál" "az utolsó 4 évben ő keresett jobban"-tehát 7 évig a kérdező. Miért is kell rugdosni a partnert? Kutyatapot nem ő kell hogy vigyen, se vegyen, igaza van, hogy nem betegszallito, teljesen normális, hogy a saját életét akarja élni"
Az első résszel kezdem. Nem tudhattad, hiszen nem írtam le olyan nagyon részletesen. Így is elég hosszú lett a kérdés, már nem akartam ennél is többet írni, hogy aztán el se olvassák a legtöbben.
Szóval a 100-80 rész: Én keresek kb 140-et, de minden évben van fix jutalom, kb 200 ezer. Vagyis eddig volt, mert most változnak a dolgok, de az a jövő, az most nem téma.
Emellett mióta lehet, a cafeteriámat készpénzben kérem, ez nálunk évi 280 ezer ft.
Azaz a fizetésem mellé még évi 480 ezret sikerült összeszednem.
Ezt lebontjuk, mert eddig is havi összegekkel számoltunk: a múltban ez még havi 40-et jelentett.
Azaz én kifizettem a nagy dolgokat, és maradt még 70-80 ezer, ez is ment be a közösbe, kajára, ruhára, stb.
Azért ha az ő részéről is ennyit számolunk, akkor havi 140-160 ezernél többet biztos nem költöttünk kajára és/vagy ruhákra.
Számottevő megtakarításunk nem volt, ezekből a plusz összegekből néha megpróbáltam, de pl. régi kocsija van, sokszor volt baj vele, és ha javíttatni kellett, akkor ehhez a pénzhez nyúltam hozzá. Vagy kisebb utazásokat megejtettünk, előző decemberben Bécsben voltunk, én épp előtte kaptam meg a cafeteriát, 150 ezer költőpénzzel "megleptem", pl. ruhákat vettünk belőle odakint.
Amikor elment, akkor is volt egy kevés ilyen plusz pénz, de elment arra a rezsire, amit közösen kellett volna, de már csak én fizettem.
Elég rosszul esett, hogy áram ügyben teljesítménynövelést akartunk idén tavasszal, ennek első lépése egy új villanyóra-szekrény. Ezzel még nem lett nagyobb teljesítményünk, de a szekrény+munkadíj 130 ezer volt.
Ezt egy héttel az elköltözése előtt fizettem ki abból a kis félretett pénzből. Egy héttel! De semmi foganatja nincs, hisz ahhot idén tavasszal meg kellene kérni a plusz teljesítményt, ami kb még 150 ezer lenne, de már nem fogom tudni megoldani. Szóval az a 130 ezer az ablakon kidobott pénz, mert nem vagyok vele előrébb.
És még amikor itt volt, mindig kérdezgette, hogy mikor jön a szerelő, sürgette, sőt időpontot egyeztettek. 130 ezer ki az ablakon, majd ő egy hét múlva dobbant.
A másik: a kutyák. Nem gondolom így, hogy nem kell besegítenie. Ugyanis mentett kutyák, együtt akartuk, együtt fogadtuk be őket, Sosem mondta, hogy nem akar kutyát, és mi mindig azt mondtuk, hogy nekünk ők a gyerekeink. Aki nem szereti az állatokat, az nem érti ezt meg. Akart tavaly még egy kutyát, én mondtam, hogy ne, mert már nem bírjuk. Élőlényekről van szó, akiket együtt fogadtunk be, együtt gondoskodtunk róluk, közösen vállaltuk a felelősséget a kis életükért. Amikor utcáról fogadtuk be őket, sosem mondta, hogy vigyük el menhelyre, egyértelmű volt, hogy ők mostmár hozzánk tartoznak, életük végéig gondoskodunk róluk, hisz szerettük őket. Ő volt nekik az "apjuk", akinek van állata, az tudja ezt.
Én ezt úgy élem meg, mint akinek gyereke van, és nem kap később az apától gyerektartást. Szerintem igenis az lenne a korrekt, ha ebbe beszállna, mert alapból rossz a derekam, de mióta elment, minden nap úgy jövök haza, int egy málhás szamár.
Amikor a kutyákat chip-pelte az állatorvos, én dolgoztam, ő volt itthon. Ez is már vagy 4-5 éve volt, nem tudom pontosan. A lényeg, hogy hazajöttem, kaptak a kutyák 1-1 kiskönyvet, chip-szám, név, fajta, és TULAJDONOS. Na találjátok ki, ki lett a tulajdonosuk. Távollétemben is engem íratott be. Ezt akkor is furcsálltam, de konkrét választ nem kaptam rá. Volt, amelyik kifejezetten az ő kutyája volt. Az egy 60-70 kilós dog egyébként. Miután elment, és ezt előadtam neki, idegből azt mondta, kijön és leöli a kutyákat, és akkor nem lesznek ilyen problémáim. Nem ismerek rá, azelőtt imádta őket.
"Butaság volt egyedül aláírni a papírokat"
Ezzel már tökéletesen tisztában vagyok.
De higgyétek el, ő nem volt ilyen aljas ember. Mindig egy kedves, segítőkész, családcentrikus ember volt, legalábbis ezt az oldalát mutatta.
18 volt, mikor összejöttünk, tud valaki ennyi éven át színészkedni? És 18 évesen már tudja,hogy át akar verni?
Akkor lett ilyen nagyon gonosz és tisztességtelen, mikor megjelent a harmadik.
Még az előzőhöz, hogy miért kell rugdosni a partnert?
Komolyan én rúgok bele???
Mert leírtam, hogy én és az apukám 2x annyi ideig "tartottuk", mint ő?
Házibuliban jöttünk össze, 4. éves középiskolás lett akkor. Érettségi előtt hozzánk költözött, utána még 2 év volt neki a szakma. Azokban az években családi pótlékot + árvaságit kapott, ezekből néha a szüleim kértek 5-10 ezret, mert nem voltunk gazdagok, de ennél többet nem kértek, és ezt sem minden hónapban. Tehát ez az iskolás állapot is több, mint 2 év volt.
A fizetése hogy nőtt meg? Teljesen jogos kérdés.
Kikerült a suliból, elvállalta az első melót.
Szakmai tapasztalat híján, és egy nem túl jó cégnél csak segédként kezdhetett, ez volt a 80 ezer.
De nagyon ügyes a szakmájában, gyorsan tanult, beadta jobbhelyre, fel is vették. Ott elve már kicsivel jobb bért kapott, de még mindig segéd volt. Látták, milyen jó, és feljebb léphetett a valódi szakmájába. Újabb nagy ugrás a bérben. Aztán olyan kiemelkedően teljesített, az egész cégnél az ő eredményei a legjobbak, hogy volt év, amikor 4 vagy 5 alkalommal emeltek neki fizetést.
Hát így érte el ezt az összeget, és már megteheti, hogy most év végén ő adott ultimátumot a vezetésnek, vagy értékelik a teljesítményét emberileg és anyagilag is, vagy viszontlátásra. Pesten 2x-3x ennyit megkereshetne, külföldön akár 10x ennyit is.
Pestet gyűlöli, meg miattam sem ment, de most nem kizárt, hogy elmegy. És már külföldön is gondolkozik, oda is állítása szerint miattam nem ment ki sosem.
Dragam, ha meg a kutyat se vette a nevere, akkor mar reg tudta, higy nem tervez veled hosszan.
Ha valaha is az elso par ev rozsaszin kodjen kivul komolyan gondolta volna az elmult 11 rohadt hosszu evet, mar feleseg lennel es kb. 2 gyerekkel felcsinalt volna.
De o meg annyira nem akart veled kozoset, hogy nem csak a szamlara, lakasra, de meg egy kutyara nem lett volna tulajdonos.
Jol erzem, hogy fiatalabb nalad picivel???
18 evesen kellett neki egy lakhely, arva, ha jol ertem. Talalt teged, es jo voltal dobbantonak. Sajnalom, hogy ez tortent. Ez az ember valoszinuleg mar sok-sok eve nem tervez veled semmi kozoset.
Es igen, az emberek kepesek szineszkedni eveken at. Sok megdobbento sztorit hallottam, vagy lattam mar...
Kisfeleseg azt hiszi behazasodott a gazdag csaladba, anyagiak szetmennek aposeknal, kisfeleseg felrequr a fonokevel, akinek szep haza van, azt hiszi a pin@javal fog jobb uj helyet, hat igen, vannak ilyen sztorik.
Egyetlen dologban van csak igazad, az a telefonszamla. Amit ő használt, azt neki kellene fizetnie - más kérdés, hogy hivatalosan ez sem kovetelheto, hiszen a te nevedre szól és a szerződésben világosan benne van, hogy te vagy érte a felelős.
A többi lényegtelen. Van egy ingatlanod egy hitellel - ami kell, hogy érjen eleget, hiszen anélkül nem adtak volna hitelt. (Azt is tudom, hogy a hitel összege nem haladhatha meg az atlagjovedelmed 33%át, így ha 80ezret fizetsz havonta, nem 140e a fizetésed...)
Az egy életre terveztél meg szép gondolat, de nem evilagi, vagy nagyon naiv vagy, hiszen rengeteg válás van.
Ami elmúlt, elmúlt, mindegy hogy volt. Előre kell nézni, nem hátra és nem ilyen kicsinyes baromsagon gondolkodni, mint bérleti díjat próbálni behajtani. ...
Azt értsd meg, hogy teljesen mindegy, hogy te mit hiszel erkölcsileg jogosnak.
Jogilag nem követelhetsz tőle egy buznyákot sem. Pont. Konkrétan jogilag ő az, aki tőled követelhetne bármit is (a házba befizetett összeget), de nem teszi. Tehát ezzel le van zárva az ügy.
Az nagyon szomorú, hogy neked így nehéz a helyzeted, hogy rajtad maradt a beteg apukád, a kutyák, a hitel és miegymás, de ezek iránt csakis erkölcsi felelősséggel tartozik, anyagival nem. Azt meg ha nem tartja akkor nem tartja...
3 évvel fiatalabb nálam.
Félárva. Az apa még ma is él, de évente 2x-3x beszélnek. Nincsenek haragban, csak nincs miről beszélniük, ahogy ő fogalmaz.
Nos, igen, ez is teljesen jogos. Érettségi előtt állt, nem nagyon volt hova mennie, így is lehet nézni.
De ő már pár éve mondta, hogy házasodjunk össze, és egy ideje akart gyereket is.
Én nem akartam még. Nem bírtam a gyerekeket, és a házasság sem érdekelt sokáig.
És nem akartunk a semmire gyereket vállalni, meg hogy segélyből neveljük fel.
Azért terveztük idénre, mert idén akartunk központi fűtést.
Ő már vagy 2-3 éve mondogatta, hogy jöhetne a baba.
A házasság is csak kb 2-3 foglalkoztat, de ezügyben is engem hibáztat. Volt, hogy bementünk ékszerboltba gyűrűt nézni. Nem tudtuk, milyen árakra számíthatunk, ezért szétnéztünk mindenhol. Mikor rájöttünk, hogy a legolcsóbb helyen is bőven 100 ezer felett lenne, azt mondtam, ennyiből elmegyünk a tengerpartra nyaralni. És elmentünk nyaralni.
Tehát azt mondja, ő igenis akarta, de én nem.
Ez még 2014-ben volt.
Azóta nagyritkán megemlítette, sőt tavaly eljutott oda, hogy beszélt egy kollégájával, hogy legyen a tanúja, mert hónapokon belül el akar venni. Ez nagyon jól esett, és vártam. Nem akartam olyan nő lenni, aki kierőszakolja a házasságot, ezért direkt nem említettem meg. És elsikkadt a dolog. Emiatt is engem hibáztat: miért nem szóltam???
Épp a lényeget nem érti meg, hogy nem akartam én kezdeményezni, hogy vegyen feleségül.
Aztán ami fontos, hogy én gyűlölöm a felhajtást, nekem tökéletesen elég lett volna 2 tanú, és ebben egyet is értettünk. Nem én döntöttem, ő is így gondolta, neki is megfelelt, csak legyen végre hivatalos. Aztán miután elköltözött, és erről beszéltünk, azt vágta a fejemhez, hogy lehet ő nem ilyen esküvőt akart, hanem igazit. De több százezrünk, sőt milliónk sosem volt ilyesmire. És őszintén szólva soha az életben nem mondta, hogy a 2 tanús dolognál ő komolyabbat szeretne.
Igen, hülye voltam, tudom jól, de a mai napig állítja, hogy igenis nagyon szeretett, velem akart megöregedni, és azon az utolsó veszekedésünk estéjén döntötte el, hogy nem bírja tovább.
Azért nem meglepö, ha nem az elsö növel marad, akit
megismert, az a természetes, ha mielött lekötné magát, azelött egynél több (nem feltétlen rengeteg, de legalább 2-4) növel jár egy férfi.
Ezt írtam én is, hogy erkölcsi felelősséggel tartozik, nem anyagival, ezekért a dolgokért.
Szerintem nem követelhetne semmit, hisz nem tett bele a házba semmit.
Max kaját vett. A kocsija egy vagyon volt, a sok javítás. A cigi. Márkás ruhák.
"ami kell, hogy érjen eleget, hiszen anélkül nem adtak volna hitelt. (Azt is tudom, hogy a hitel összege nem haladhatha meg az atlagjovedelmed 33%át, így ha 80ezret fizetsz havonta, nem 140e a fizetésed...) "
Hát nézd, a bérpapíromat nem fogom neked elküldeni, de légy oly kedves hogy nem hazudtolsz meg.
152 ezret utal a munkáltatóm, ebből 12 ezret kapok vissza a 14 ezres távolsági bérletemre, azaz maga a bérem 140 ezer.
A hitel - megint egy új infó, csak a kedvedért - valójában két hitel, önerő + tényleges lakáshitel, egy időben felvéve.
Tudom, hogy ezt sosem ajánlják, de ketten voltunk rá és így nem okozott problémát.
Ja, mégis tett ő is a házba, az elektromos fűtőpaneleket ő vette, 200 ezer körül lehetett összesen.
Nem akarom ezt tőle elvenni, mert erre meg ő vett fel egy kisebb hitelt, de hát látod, nem is volt akkora összeg, mint a többi. Szerintem elhanyagolható 11,5 évnyi ingyen lakhatáshoz képest.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!