Miért van az, hogy lassan arra jövök rá, hogy ha nem használom ki keményen az embereket én fogom megszívni nagyon?

De ugyanez volt egy fiatal építész lánnyal, aki elég durva szinten megcsinált nekem tervrajzokat nagyon olcsón.

És amikor vele kapcsolatban viszont lelkifurdalásom volt, hogy milyen keveset fizettem neki, és el akartam vinni sétálni meg kávézni, gyakorlatilag valami olyasmi volt a válasza, hogy "nem hiszem, hogy olyan nagy barátok leszünk" és szintén letiltott.

Amíg nem nyíltam meg ezeknek az embereknek személyes szinten (amit én igénylek) csak dolgoztattam őket mint a málhás szamarat, addig nem volt semmi probléma. tejeltek mint a fejőstehén.

Ahogy elkezdtem jófej lenni, meg együttérző jött a nyakamba a jeges víz.

Akkor a konzekvencia az, hogy jobban megéri kihasználni őket?

Eleve ő kezdte a személyeskedést. Például amikor jött valami olyan, (példa) hogy bocs nyávognak a macskák nem hallak. Akkor teszem azt (szintén csak kitalált példa) mondjuk azt mondja, hogy "nekem is van, etesd őket xy táppal, attól kevésbé nyávognak"

És akkor egyre több kis magán jellegű dologba avattam be például hogy elakadtam egy termékkel nincs-e valami ötlete, meg átbeszéltünk egy csomó mélyebb témát is. Én élveztem mert szeretek beszélgetni, de most utólag megbántam.

26 vagyok szóval még én sem matuzsálem, de tényleg nem volt velem azonos súlycsoportban.

Egyszerűen a fontossági sorrend náluk nem létezik. Amíg az anyja tartja el, addig azt csinál amit akar.

Nekem már át kell gondolnom mit teszek, mert a vállalkozásom vezetése helyett az utcán találhatom magam ha elromantikázok valami tini hülyeségen és elfelejtem fizetni a dolgaimat, intézni az ügyeimet.

Szerintem itt szakadt el a dolog, elég fiatalos vagyok néha, talán ez zavarta össze.