Elhagyott a párom, itt maradtam a hitelekkel és minden kiadással, van valami lehetőségem a túlélésre?

5 éve vettünk egy kis házikót vidéken, elég rossz állapotú, de úgy voltunk vele, majd szép lassan újítgatjuk.

Akkor szerencsés dolognak tartottuk, hogy az én fizetésem elbírja a hitelt, és milyen jó, ha nem adósodunk el mindketten, így később ő fel tud venni egy autóhitelt, vagy bármit. Ekkor még én kerestem jobban, ő csak kicsivel minimálbér felett, így nem is jelentett volna túl sokat a hitel szempontjából.

Később mindkettőnknek lett 1-1 személyi hitele, az övéből pl. a fűtést csináltattuk meg.

Ezek közösen nem okoztak problémát, mert mindent ki tudtunk fizetni és közepes szinten éltünk, sőt később lett kocsi is, ami a falu miatt nagy könnyebbséget jelentett.

Ő az évek alatt munkahelyet váltott, ma már közel 300 nettót kap.

Én ugyanott dolgozom, kb nettó 140-et kapok kézbe.

Ennél jobb lehetőségem ebben a régióban nem is lenne, cafeteria is van, felsőfokú végzettségem nincs.

Azt még nem írtam, hogy van egy idős, beteg édesapám, aki itt él velünk/velem, mert nincs más lehetősége. Neki havi 42 ezres rehab támogatás járna, de egész életében letiltása lesz, szóval 28 ezret kap.

Ebből a 3 pénzből tartottuk fenn magunkat egy átlagos, vagy talán annál kicsit jobb színvonalon, közben a házon is csinálgattunk ezt-azt.

Nos, most szakított velem, és itt maradtam a beteg apukámmal egy fizetésre + a segélyre.

Mindazok mellett, hogy szeretem és nagyon hiányzik (de ezt nem fejtem itt ki, mert ez a pénzügy kategória) az a kétségbeejtő, hogy a hitel és a rezsi több, mint a kettőnk bevétele. Vagy mondjuk épp annyi.

Mindent összeírtunk, sajnos sok a hitel, a rezsiből meg semmivel sem tehetem meg azt, hogy nem fizetem.

Így semmink nem marad.

Az apukám gyógyszerei sokba vannak, de közgyógy nem jár neki, mert az egy főre eső jövedelem papíron nem annyira rossz. Gyakorlatban meg ugye az a pénz elúszik.

Mozgáskorlátozott, de erről sem jár neki a papír, mert lábra tud állni, viszont egyedül sehová sem tud eljutni. Ha támogatom, az sem segít, mert 100 métert kb egy óra alatt tesz meg. Orvoshoz sem tudom, hogy fogunk eljutni, mert a kocsi nem az én nevemen volt, de vezetni sem tudok, meg úgysem tudnám fenntartani sem. Buszozni esélytelen, fel sem tudna lépni rá, leszállni meg biztosan nem tudna. A kocsiba is több perc volt, mire beszállt. Agyvérzése volt egyébként, azóta ilyen.

A fizetésem és a kiadásaink talán épp kijönnek nullára, de kajára már semmi nem marad. És vannak olyan egyéb kiadások, amik nélkülözhetetlenek, pl. wc-papír, nekem eü. betét, mosdáshoz tusfürdő, mosogatószer, és ilyenek. Ezekre is elég sok ment el eddig havonta.

A helyi családtámogatási lehetőségeket már számba vettem, anyagi segítséget egyik sem nyújt. Felajánlották a házi segítségnyújtást, ami abból állna, hogy eljön egy gondozó, kitakarít, elmegy boltba, ha kell. De ez pont olyan, amit én is meg tudok csinálni, az talán inkább egyedülálló öregek számára hasznos.

Gondolom sem az önkormányzatot, sem egyéb helyeket nem fog érdekelni, hogy a hitel kifizetése után jóformán semmink nem marad. Ja, az ebédet hozatom neki, ezzel a családsegítővel karöltve, mivel én dolgozom, és így legalább van főtt ebédje.

A hitelbe mi ugrottunk bele, nyilván nem kényszerítettek. Még mielőtt valaki ezzel jönne...

De nem is nevezném beleugrásnak, mert ketten voltunk, jól átgondoltuk, és ketten ki is tudtuk fizetni.

Igen, csak hát ketten vállaltuk, a közös jövőnkért, és most ezt megborult. Egyedül nem vagyok képes mindent kifizetni.

Elkezdtem a jófogáson másodállást keresni, de inkább keresnek, mint hirdetnek állást.

Túl sok lehetőségem nincs, mert ide a faluba a közlekedés sem túl jó, és valahogy haza kéne jutnom, de mondom, álláslehetőség sincs.

A házat eladni megint csak esélytelen, nincs jó helyen, nincs jó állapotban, egyszerűen nem ér annyit, amennyi a hitel összege. És utána egy albérletre meg kifizetném ugyanazt.

Szóval egyedül nem megy, és fogalmam sincs, mit csináljak.

Van bármiféle támogatás, amit szorult helyzetben igénybe tudnék venni?

A trollok kíméljenek, mert ha a hitel nem lenne, akkor az albit kéne fizetni.

És 5 éve nem rendezkedhettünk be albérletes életre, mivel közös jövőt terveztünk.

Kihez fordulhatnék, ha nem akarunk éhen halni?