Te hogyan élnél meg ha hirtelen a minimálbért keresnéd meg a munkáddal, nettó 73 ezer HUFot?

# 10

Ja kérlek, tanulni NEM AKKOR KELL, amikor huszon-30 évesen ráeszmél az egyszeri melós, hogy xarul él!

Középiskolában kellett volna keményen tanulni, hogy ingyen legyen az egyetem, aztán egyetemen hajtani, hogy legyen az ingyenes tandíj mellé még ösztöndíj is. Aztán láss csodát, aki jól tanult az egyetemen kap is rendes melót rendes pénzért.

Az idő kerekét meg visszaforgatni nem lehet. Aki csak melegedni járt be az iskolába az most ne sopánkodjon, hogy drága a tanfolyam...

Kedves utolsó!

Kezdetektől fogva színötös tanuló voltam, mindre fogékony, jó tanuló, érdeklődő. Ami nem annyira ment, azt még keményebben gyakoroltam, hogy menjen.

Érettségi előtt csináltam egy német nyelvvizsgát is.

Majd államilag támogatott képzésben vettem részt az egyetemen, de hiába hajtottam, mivel nem annyira megbecsült szak, az ösztöndíjam havi 6 vagy 12 ezer forint volt. Ebből meg tudtam venni a bérletem, mivel ingáztam.

Most pedig minimálbérért eladóként dolgozom. A régi rossz tanuló, drogos osztálytársaim pedig mind külföldön élnek és osztogatják a bulifotókat mint régen.

Hát nem tudom ki járt jobban, de biztos nem én.

Áruld már el nekem, hogy színötös tanulóként ugyan miért egy "nem annyira megbecsült szak"-ra mentél? Miért nem egy olyanra, aminek értelme is lett volna?

Nyilván nem a szakma szeretete vonzott, hiszen el sem tudtál helyezkedni benne...

Az elcseszett döntésekért nagyon könnyű ám mindig mást okolni. Elcseszted a pályaválasztást és következményei vannak. Ha jól választottál volna pályát és valóban szorgalmasan és keményen tanultál volna benne akkor most csak röhögnél a külföldön 1200 EUR-ért kulizó ex osztálytársaidon.

Olyan szakot választottam, amiben a legjobb voltam és ami a legjobban érdekelt.

Abba meg nem láttam bele akkor, hogy mennyire nem lehet vele majd semmit kezdeni.

Lehetséges, ha programozó informatikusnak mentem volna, akkor első évben megbukok a fenébe és soha nem végzem el. Annak sem lett volna több értelme szerintem.

Azért írtam le a saját sztorimat, hogy azért vedd észre, hogy ez nem ennyire egyszerű, még egy csomó más körülmény is közrejátszik abban, hogy ki és mennyit fog keresni.

De nyilván te baromi okos vagy és milliomos.

De, ez pontosan ennyire egyszerű.

Egy 18 éves fiatalnak már kell, hogy legyen annyi sütnivalója, hogy fel tudja miérni, hogy az átala választott szakmával mire lehet menni az életbe.

Egy rossz szavam nem lenne hozzád, ha könyvtáros BSC-t végzel, mert életed az olvasás majd elfogadod, hogy ezért havi 80e-t kapsz.

A baj azokkal van, akik elvégzik a büfé és ruhatáros szakot aztán sopánkodnak, hogy hol a fél milliós fizu. Hát, nem a könyvtárban.

Az élet döntések sorozata. 18 évesen eldöntöd, hogy pénzt akarsz keresni vagy kényelmesen azt a szakod választod, ami tetszik és nem keresel vele pénzt.

Te döntésed volt és most nem vállalod érte a felelősséget. Ehhez kéne felnőni - de nem csak neked, mindenkinek.

"Akkor ki fog takarítani, újságot hordani, ágytálat kivenni alólad a kórházban? "

Ez engem hol érdekel, kedves kérdező?

Majd más.

Hagyjad kérdező látod, hogy nem normális szegény.

De biztosan nem is milliomos, mert akkor nem ide írogatna. :D

Egyébként meg nem tudom honnan veszed, hogy nem vállalom a felelősséget a tetteimért vagy hol hibáztattam bárki mást. Mert szerintem sehol nem írtam ilyet. :)