Kérlek titeket segítségetek! Mit tehetnék, hogy jobb legyen a helyzet?

Elköltöztem otthonról, magam mögött hagytam mindenkit, aki számít az életemben bármit is. Itt jelenleg teljesen egyedül vagyok, viszont van karrierlehetőségem, és szeretem is a munkám.

Mikor elköltöztem úgy volt, hogy 2015 végén tudok venni házat hitelre. Ez csúszott, mert anyumat elbocsájtották, én meg 7ezer híján nem kapom meg egyedül a hitelt.

Aztán úgy volt, hogy márciusban már tudok venni, mert akkor jár le anyu próbaideje. Még ez is oké volt, úgy fogtam fel, hogy addig is gyűjtök. De közben a szívem szakad meg minden hétvégén, mert hazajárok látogatni, ott van a beteg kutyám is, anyum is, párom is.

Kiderült, hogy érdemes foglalót is letenni a házhoz, így mára végképp elveszett a remény, hogy én valaha költözni fogok. Ahol élek, ott megőrülök a szomszédok miatt. Egy kis lyukban élek, ahol egy ágy elfér, viszont kicsi a lakbér, többet tudok eltenni, de ez sem több, mint havi 50ezer, a fizetésem nagyrésze elmegy a kutyám orvosi számláira. De ez még nem is lenne gond.

Gondoltam informatikusként könnyen kapok másodállást, hogy plusz pénzt keressek. De vagy átvernek, ígérgetnek, majd eltűnnek, vagy nem vagyok elég tapasztalt, vagy főmunkaidős ember kellene, én csak szabadidőmben tudok foglalkozni vele, és az kevés, hogy éjszakáznék is, hisz aludni nem tudok a szomszédok miatt.

Teljesen kivagyok idegileg, már az öngyilkosságon gondolkozom. Megfordult a fejemben, hogy hazamegyek, és inkább leszek minimálbérért valami munkás, mint itt legyen karrier, de a szeretteim nélkül egy olyan helyen, ahol aludni sem tudok.

Egyszerűen már nem tudom mit tehetnék... el vagyok keseredve, enni nem tudok, csak hogyha otthon vagyok anyumnál. Segítsetek kérlek, és az ócsárló kommenteket hanyagoljuk, mert tényleg iszonyatosan közel állok ahhoz, hogy öngyilkos legyek.