Így van, első tökéletesen leírta - még egy kicsit kiegészítem:
Egy árverésen általában több vevőjelölt van, akik versengenek az ingatlanért. Ha Te nem licitálsz, akkor licitál más és kevesebbért kel el az ingatlan, alacsonyabb áron. Tehát tulajdonképpen azzal teszel jót, ha Te is licitálsz, mert így magasabb áron kel el, s az adós nagyobb hitelrésztől szabadul meg.
Nem feltétlen csak hitelből adódóan árverezhetnek ingatlant, de valóban oka kellett annak legyen, hogy odáig jusson valaki. Így ez nem etikai, erkölcsi kérdés.
Aki ilyen ingatlant vesz meg, egyfelelől jól jár, mivel piaci ár alatt jut ingatlanhoz ( azzal egyenértéknél már nem szoktak fentebb menni a licitek) másfelől tényleg leveszi az oroszlánrészét a tartozásnak és a "hitelezők" kielégítési sorrendben megkapják a korábban hosszú ideig húzódó jogos követelésüket. + még az is lehet, hogy marad némi összeg annál, aki ellen végrehajtás volt, és tartozás mentesen próbálkozhat tovább az életben. Így etikus a "tiszta lappal történő indulás" reményét adni valakinek, aki eddig csak a tartozásának a rendezhetetlen körülményeit látta?
Na de Miguel... - kicsit furcsa a párhuzamod :-)
A Vaterán az eladók "önszántukból" (jó tudom, kajapénz kiegészítés, stb) adják el az eladandót, nem pedig kényszerből.
Nem mondom, egyik nap azért nekem is elszorult kicsit a szívem, amikor egy ingó árverésen egy egyszerű, kicsit szegényes lakásban lefotózott hűtőszekrény volt az árverés tárgya - akkor bizony megsajnáltam azt az embert/családot, akinek a hűtőjét árverezték.
Csak sajna nem tudtam licitálni, mert olyan messze volt tőlünk, hogy elhozatni többe került volna, mint megvenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!