Tippek, hogy felmondás után ne hagyjam el magam?

Nekem mindig az lebegett a szemem előtt, amit a Mamám mondott. Valaminek a vége, egy új kezdete!!

Így álltam hozzá a dolgokhoz. Elhelyezkedésem szinte reménytelen volt. Minden jeggyel rendelkeztem, amit nem szeretnek egy munkavállalóban. 40 fölötti, kisgyerekes, vidéki, nem tud nyelveket, konzervatív.

6 hónap után már úgy jártam interjúkra, hogy előtte jól felszerelkeztem élelmiszerrel a boltban. Magyarul bevásároltam otthonra előtte kajából. Ennyire tettem az egészre, és éppen ezért vidám is maradtam. Csak röhögtem a kínjaimon, és mélyen hittem abban, hogy valami más, valami jó vár rám, csak még nem ért ide, azért nem sikerül elhelyezkednem. Majd jön. Aztán pontosan egy olyan helyre vettek fel elsőre, amelyre nem is akartam jelentkezni, csak hülyeségből küldtem el az önéletrajzomat. Az állásinterjúra szintén felpakolva érkeztem, esernyő nélkül hülyére ázva, de remek hangulatban. Átragadt a bizottságra is, és jókat sztoriztunk közben. Gondoltam ennyi lesz ez is, de este 7 órakor hívtak, hogy enyém az állás, mint bizottsági tag mellettem tette le a voksát úgy, hogy tisztában voltak vele, soha nem csináltam ilyet, és a munka a végzettségemmel köszönőviszonyban sincs.

1 éve dolgozom, és nem hagynám itt semmi pénzért.

... tulajdonképpen elmondhatom, hogy pályát változtattam 30 évnyi folyamatos munka után...

Ténylegesen most csengett le, hogy mennyire bele tud fásulni az ember a "megszokottba".

Előző voltam.