Mit lehetett venni anno. Ezen az ezüst dénáron? Mennyit ért?

Érdekesség:

Érdekességénél fogva felemlitjük még ezen limitationalis szabályzatból: hogy egy pint bor 8 d. egy font marha hús 1 1/2 d. tyuk 4, kacsa 8 denár, borsó köble 1 frt, bab. köble 1 frt, tej pintje 3 d. 2 sózott káposzta fő 1 d. só fontja 1 denárra limitáltatott.

Az országgyülési rendek állitása szerint is tehát, a buza piaczi ára az 1570-es években egy kassai köböl 1 frt 50 denár levén, egy fertály mintegy 40 denár lehetett.

A buza-ár a század vége felé még inkább emelkedett. Rákóczy Zsigmond 1589/90 évi számadásában egy fertály buza ára átlag 70 denárral szerepel, mint az a Rákóczy kornál bővebben ismertetve van.

A buza-ár tehát e század második felében a következő hullámzást mutat: Dobó idejében egy fertály 33 denár, Verancz idejében 50 denár, Rákóczy idejében vagyis a század végén 70 denár volt. A tavaszi ára Rákóczy idejében 50, Verancz idejében 30 s Dobó idejében 15 denár volt.

Egyéb élelmi czikkek árai igy állottak: Dobó idejében 300 fő káposzta 90 denár, tehát 100 fő 30 d;. Verancz idejében 600 fő vásároltatott 2 frt 70 denárért, tehát 100 fő 45 d. A Miksa-féle árszabás szerint 2 besózott káposzta fő 1 denár volt, tehát 100 fő 50 denár. A borsó ára, köblét 1 frttal véve, nem igen változott a század végeig. Az élelmi czikkek között a században találjuk már a kölest s árpakását is. A zöldségféléből a répa s torma nagyon használtatott. A füszerfélék ára ez volt: bors fontja Dobó idejében 75, Verancz idejében 80 denár; sáfrány fontja Dobó idejében 3 frt 35 d. Verancz idejében 5 frt. Ebből látjuk a konyhai szerek árának emelkedését is. A bor termelés volt megyénknek egyik legjövedelmezőbb művelési ága. A 16-ik század közepén virágzó volt ez, s a borár hihetetlen magas volt. A Dobó idejében 6 denáros bor, Miksa király árszabásában pintje 8 denárra emelkedett. Zarkandi kapitány idejében 1555-ben rendkivüli termés lehetett, mert a bor ára akkor 1 pint 4-5 denár volt.

Bő jővedelmi forása volt az egri várnak is a bortized. A bor rendkivüli jövedelmezőségét nemcsak a számadásások igazolják, de egyéb egykoru adatok is bizonyitják. A bort hordókban pinczékbe helyezték el. A hordók 2-300 itczések voltak, de voltak 6-700 itcések is. A hordók ára átlag 40-60 denár volt, a terjedelem szerint.

A század második felének végén, a vár pinczéiben már vörös bor feljegyzésére is találunk. Keverték még a bort szekfüvel (cariophilus) ürmössel (Absynthyacum) gyömbérrel (Zyngiber) Ezek voltak a kedvelt szagositó szerek. 12) A pincze-szerszámok nagyrészben ugyan olyanok voltak, mint ma, s az "ászokfa" ép ugy használtatott mint most. Az abroncsok azonban fából készitettek.

Az állattenyésztés kiterjedt a szarvasmarhára, lóra, juhra, sertésre s helyenkint kecskére is. A marha ára a 16-ik század közepén igy állott: 1 szántó ökör ára volt 5 frt 50 d. 13) Ez magas árnak mutatkozik, de talán azért, mert czimeres szántó ökrök voltak. 1503-ban Hyppolit püspök idejében két vágó ökröt 18 frt 78 d. vásároltak, a mi még magasabb árt tüntet fel.

Az 1551-iki Dobó-számadások szerint, a vár élelmezésére vétetett 48 ökör 106 frt. 50 denárért. Itt egy db. ára 2 frt. 10 denár. Hyppolit püspök idejében 2 frt 47 drért vették a közönséges ökör drbját. 14) Miksa király árszabása szerint 1 font marha hus 1 1/2 d. volt. Most tudnunk kell, hogy akkori időben egy közönséges vágó marhából mennyi hust vettek ki. Bornemissa 1553/4. évi számadásai 10 darab ökörből 1604 fontot, egy másik hónapban egy üszőből 168 fontot, ismét egy másik hónapban 13 üsző s ökörből 1611 fontot, ismét 13 drból 1575 fontot mutatnak ki a vár élelmezési szükséglete fedezésére. E szerint átlag egy vágó marhára 150 font husnál többet nem számolhatunk, az akkori kimutatások szerint. Ha ezt igy vesszük fel, Miksa árszabása szerint 1 font l 1/2 denár lévén, egy marha ára lesz 150 fonttal számolva 2 frt 25 d. körülbelül ugyanazon ár, melyen Dobó vette a vár részére a vágó marhákat. Ezekből azt látjuk, hogy a marhák ára a században, lényegesen nem különbözött.