Milyen lehetőségünk van ma a túlélésre egy speciális egészségügyi helyzetben?

Igen, a hazaköltözés a legvégső "Z" terv. Innen hazamenni se egyszerű sajnos. Költöztetőkre lenne szükség. Viszont az otthoni munkalehetőségeket figyelembe véve sajnos semmi komoly lehetőség. Egy gépészmérnök cimborám Baján szakmájában 100 körül visz haza, egy három műszakos gyárban dolgozó rokonom 75-80 körül. Ha egyszer hazamegyünk, onnan nemigen van újra lehetőség elkezdeni építeni a jövőt. Itt sincs agyonfizetve az ember, de kedvesem amikor még dolgozott 80 körül, én 100-140 körül kerestem gyárban. Továbbá szinte semmi munkalehetőség otthon (Baja-Kiskunhalas), túljelentkezés van a kevés multinál, és nem érdekük a megfizetés, úgyis lesz más alapon. Édesanyám ezért ment át Szegedre, de ott is sorvezetőként csak 80 körül keres. Én nem tudom mi folyik ebben az országban, de biztos hogy nincs minden rendben.

Igen ilyen otthoni, mlm, illetve hasonló "vezetői" munkák akadnak itt is bőven, de alapos körültekintéssel és fenntartásokkal kezelem az efféléket. Ha Kedvesem jobban lesz, megint nyakamba veszem a várost és megyek gyárról gyárra, hátha találok olyat aki fizet is, meg nem használja ki végtelenül a lojalitását az embernek. De nehéz az ilyet kifogni, még ha számtalanabb is a lehetőség itt nyugaton.

Sajnos az ápolási támogatások nem vonatkoznak erre a betegségre, és ezeket a köröket szinte lehetetlen megnyerni. Tudom, mert édesapám a húgommal futja ezeket a köröket otthon évek óta. Ez egy hosszú történet, de röviden annyi, hogy le lett kiskorúsítva (23), mert szellemileg 12 éves, szívműtött, 35 kg-os "kislány", de mivel el tudta végezni a szakmunkást (az oktatók jószándékának köszönhetően), és nem kisegítős volt, így semmi nem jár utána, még közmunkára is kötelezték, aztán mikor meglátta a munkáltató csak annyit mondott, hogy aláírja, hogy itt volt az egész hónapban, de inkább maradjon otthon (munkaképtelen)... De erre tényleg nem fordítanék többet. Szóval anyámhoz nemigen tudunk menni, apámhoz nem mennék plusz tehernek a beteg húgom meg az alzheimeres-skizofrén öreganyám mellé. Az anyósom egyedül van havi 60-ból egy kis faluban, oda ugyancsak kétséges. tehát ez tényleg a "z" terv. Ha már végképp nem tudjuk tartani magunkat.

A lakhatási támogatás körei sem használhatók ki, hiába a rászorulás, olyan feltételei vannak amiket csak olyanok tudnak szinte kihasználni, akiknek van vállalkozás a családban, vagy tűz-közeliek. Ez is egy hosszú és bonyolult téma, alaposan utánajártam. Szinte lehetetlen megnyerni, annak aki tényleg a jobb megélhetés végett vált várost.

A kezelőorvosos kérdésre: De van neki, és sajnos már a műtétet is felvázolta, mivel fogynak a kezelési módszerek. Viszont egy 25 éves lány, ha műtik, akkor az egész vastagbelet eltávolítják. Ezt nem nagyon szeretnénk. A sztómazsák tönkre tenné lelkileg, de sz'tem sokakat. Sajnos ez egy olyan betegség, amiről az orvostudomány nem sokat tud, vagyis a műtét csak a tüneteket kezeli, az okot nem ismerik. A Colitis Ulcerosát meg ritkán szeretik műteni, mivel jól karbantartható, csak hát kedvesemnél egy igen súlyos aktív periódus indult. szóval műtétet nemigen szeretnénk, meg az azzal járó tünetek sem sokkal jobbak.

Azért köszönöm a tanácsokat! Talán történik csoda is egyszer. Bármit el tudok látni, tanulékony-szorgalmas gyerek vagyok. Eszem is van elég, csak háttértőke nincs, hogy megvalósítsak terveket. Meg reménykedek abban, hogy hamar javul a helyzet és újra keresni tudok aktívan munkát.

Illetve, ha van további ötlet, szívesen fogadom! És előre is köszönöm!