Gazdagok! Hogyan csináltátok? Mi a történetetek? Honnan indultatok?

sztem ez mindebnkinél egyéni / egyedi, nem hiszem h lenne rá egy általános módszer, én is legtöbbet a szerencsének tudhatok be. oké, kell hozzá ész is pl. tőzsdézek sokat, csak az a másik oldala, hogy irigyelnek sokan, aztán amikor elmondom nekik, hogy már a második infarktuson estem át, mert annyitra stresszes és annyira másodperceken múlik több millió is, akkor mindenki elbizonytalanodik azért. Sokat lehet markolni, ha ért valaki hozzá, de ugyan így a sok milliód 2 sec alatt el is úszhat, de ez már egy hosszú történet. Nézd, egy biztos, nálunk (de én úgy gondolom, máshol sem) nem a szorosaan értelmezett napi 8 órás munkából lehet megélni, csak ehhet iszonyú nagy háttér, szintén iszonyú nagy kapcsolat-rendszer kell pl.

Hát valahogy így.

Nem tudom, h mi számít gazdagnak.

Én például megismertem a szerelmemet, és azóta úgy érzem én vagyok a leggazdagabb a világon.

Pedig nincs sok pénzünk. ;-)

22 éves vagyok, körül-belül 3 millió Ft-om van most, ebből örököltem 500.000 Ft-ot, a többit különféle üzletekkel szereztem. Pl. amikor volt lomtalanítás a környékén, akkor beálltam a cigányok mellé guberálni és találtam régi játékokat, könyveket amit el tudtam adni Vaterán. Csináltam honlapokat, ahol futnak hirdetések. Kereskedtem 3x tőzsdén is, bár inkább csak szerencsés voltam mint gyakorlott, de 25% hozam összejött egy 5 hónapos idő alatt, így jobban jártam mint egy lekötéssel.

Még egyetemre járok, a környezetemben, pl. csoporttársak közül, senki sem tudja, hogy mennyi pénzem van, nem beszélek pénzügyi dolgokról a barátoknak sem, mert nem szeretném ha esetleg irigykednének. Régóta szeretnék egy új karórát, most még azt hordom amit 8 évesen kaptam. Cipőm, ugyan megvehetnék bármilyet, márkátlan van és volt hogy én varrtam meg, ahol elszakadt. Úgy vagyok vele, hogy ezek nem fontos dolgok. Fukar vagyok magammal szemben. Ja, és mobiltelefonom sincs.

Családi hátteremet illetően apukám 10 éves koromban meghalt, anyukám viszont keményen dolgozik és mindent megkapunk tőle testvéremmel. Részben neki is köszönhető hogy járhatok egyetemre, lakhatok itthon, nem kell kajára költenem és tudok foglalkozni üzlettel.

Jövő ilyenkorra tervezem megalapítani első cégemet, hogy pontosan mivel fogok foglalkozni azt nem írom le, de különféle dolgok importálásával Angliából, Németországból és Franciaországból.

Itt tartok most, és most is boldog vagyok :) Mivel nincsenek nagy igényeim az életben, pontosabban ami van, az nem pénzzel mérhető, így számomra mindegy mennyi van. Adakozni viszont soha nem fogok, mert keményen megdolgozok azért ami van.. Hát ennyi!