Ha egy intézménynél leépítés van, feltétlenül tönkre kell tenni azokat akik elbocsájtásra kerülnek?

Egyre rémesebb híreket tapasztalok környezetemben. Tágabb értelemben országos jelenség is. Azokat a munkavállalókat akiket elbocsájtásra jelölnek, egyre több esetben a munkáltató kezelésbe veszi. Munkavégzéssel kapcsolatos ügyeket kreálnak. Fegyelmit osztogatnak, rendőrségi feljelentéseket kreálnak. Hazugságokat traktálnak, miképpen állítva hogy a munkavállaló amúgy is el akart menni. Kollégákat hamis tanúzásra késztetnek, hogy ne kelljen végkielégítést fizetni.Így nem jár a végkielégítés.

A megalázott, megszégyenített, lejáratott munkavállaló, nem mindig van olyan helyzetben, hogy bíróságon peres eljárással keresse igazát. Nincs kivétel. Fiatal és idősebb munkavállalók járhatnak így. Ki tud segíteni? Huszonévestől az 58 évesig áldozatul esnek sokan ennek az újfajta aljasságnak. Legtöbb esetben az megalázott, tönkre tett munkavállaló elhúzódik a világtól. Szégyelli ami vele történt. Olyan jogi alátámasztások érik amit rendkívül nehéz orvosolni. Lehetséges lenne, egy olyan államilag támogatott, jogi szervezetet létrehozni, ahol a fegyelmivel vagy megvádolt munkavállalók panaszait vizsgálnának ki? Lehetne példák sorozatát említeni. Vidéken ahol az önkormányzatnak egy vasa sincs. Hamisságokkal elbocsájt embereket. Van aki hatósági ügyet kreál, ahol akkora a húrok a dolgozó nyakán hogy lehetetlen kiszabadítani belőle. Higgyék el a szokásos jogi eljárás alkalmazása nagyon de nagyon kevés. Meg kell állítani ezt a folyamatot. Nem elég munkanélkülinek lenni, ráadásként úgy tönkre teszik, hogy nincs munkaadó aki munkára felvenné az áldozatot.